A Banco Santander nem hívott vissza egy örökjáradék kötvényt, az árfolyam a korábbi 98,7 centről 97 centre esett, majd egy nap elteltével 98,367 centre kapaszkodott vissza, számolt be az esetről a Bloomberg, annak ellenére, hogy nem tűnik érdekesnek a story. 2008-ban azonban, amikor a Deutsche Bank jelentette be, hogy 1 milliárd euró értékű, tier-2 osztályba sorolt kötvényét nem cseréli le, a teljes szubordinált piac 10 bázispontot ugrott és az újságok címlapjain arról olvashattunk, hogy vajon kielégítő-e az európai bankrendszer szavatoló tőkéje.
Miről is van szó? A szavatoló tőke egy pénzintézet saját tőkéjének és az alárendelt kölcsöntőke összege. Ahhoz, hogy egy bank működjön, hitelezzen, a finanszírozás jórészt maga is hitelből érkezik, amely felvételéhez szükség van biztosítékra. Egy esetleges csőd vagy felszámolás esetén ez áll rendelkezésre a hitelezők számára. A tőkefedezet összegyűjtésének legegyszerűbb, de elég drága módja részvényt kibocsátani, de legalább ezt sosem kell visszafizetni. Olcsóbb megoldás azonban olyan hibrid értékpapírokat eladni, amelyek kötvénynek látszanak (fix áron kibocsáthatóak, a sima kötvénynél magasabb kamatot fizetnek), de néhány jellegzetességük inkább a részvényre hajaz: lejárat nélküliek, ha a pénzintézet bajba kerül, kihagyhatja a kamatfizetést és elég gyakran átváltoztathatók részvényre is (CoCo), azaz ha a bank úgy dönt, részvénnyé alakíthatja őket az akkori piaci áron, de joga van őket akár nullára is leírni. 2014 óta a Bázel III szabályrendszer igyekszik a globális pénzpiacot megvédeni a 2008-hoz hasonló krízistől, ennek fontos elemei az angolul Additional Tier 1 Capital securities, azaz AT1-es kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok.
Anélkül, hogy ezek bonyolult és jelenleg is változó szabályrendszerét ismertetnénk, ezeknek az értékpapíroknak az legfontosabb sajátosságuk, hogy a szabályozók részvénynek tekintik őket, azaz baj esetén tompítják a veszteségeket. A befektetők azonban hajlamosak arra, hogy inkább kötvényként kezeljék őket, amelynek fix árfolyama van lejáratkor és kamatot fizet. Már csak azért is, mert az új szabályozásnak megfelelően az AT1-es papírok bár elméletileg sosem járnak le, általában 5 év után tartalmaznak egy visszaváltási opciót, azaz a bank –ha talál hasonló vagy olcsóbb finanszírozást- befejezheti életútjukat és kifizetheti a tőkét. A bankok pedig néhány kivételtől eltekintve eddig az első visszaváltási dátumon lecserélték a korábbi AT1-es értékpapírokat. Nem meglepő, hogy attraktív kuponjuk miatt 2014-ig, amíg a szabályozás engedte, magánbefektetők és privátbanki portfoliók vásárolták, az ügyfelek pedig csak azt látták, amit szerettek: a magas hozamot és a lejáratnak tűnő visszaváltási időpontot. Bár mostanra a tulajdonlási szerkezet átalakult, a professzionális túlsúly a 145 milliárd euróra becsült piacon nem csökkentette a kockázatokat.
Matt Levine, a Bloomberg szakértője szerint a Santander indoklása megfelelt az írott szabályoknak: mivel csak drágábban tudná ugyanezt a célt finanszírozni, nem váltja vissza az AT1-eket, legfeljebb az elégtelen tájékoztatás miatt panaszkodhatnak a befektetők, akiket egész az utolsó pillanatig sötétben hagyott a bank. „Ha elfogadjuk, hogy névleg ezek a papírok lejárat nélküliek, de elvárt, hogy öt év után visszaadják a kezdeti tőkét, akkor hogy lehetne ezeket banki szavatolótőke-elemnek tekinteni, hiszen nem mások, mint közönséges öt év futamidejű kötvények, amelyekre ráírták, hogy örökjáradékot adnak? Ha ez a piaci gondolkodás, akkor arra is számíthatunk, hogy ha egy bank öt év után megtartaná az AT1 tőkét, akkor a befektetők arra gondolnak majd, hogy komolyan bajba került és közel áll a fizetésképtelenséghez és pont a szavatolótőke lehet az, amely összeomlást indíthat el?” -kérdezi Matt Levine. A várakozások szerint az európai finanszírozás az emelkedő alapkamatokkal együtt drágul, ezért érdemes lesz figyelni a következő időszakban a szubordinált kötvények piacát, amely korai jeleket sugározhat egy közelgő válságról.
Ha ennél többet, akkor innen lehet indulni https://www.euromoney.com/article/b12kqjlwvsz26k/at1-capitalcoco-bonds-what-you-should-know
A cikk rövidített változata a Világgazdaság február 19-i számában jelent meg.
