Az inflációs várakozások kerültek a figyelem középpontjába a japán jegybank (BOJ) kamatdöntő ülése után, mivel az eszközvásárlási és hozamgörbe-kontroll programot változatlan feltételek mellett fenntartják. Az olaj világpiaci árának mérséklődése az egyik ok, amiért a BOJ az idei évre vonatkozóan 1,6 százalékról 1,1 százalékra, 2020-ra pedig 1,6 százalékról 1,5 százalékra csökkentette az inflációs előrejelzést, ami még mindig nagyon távol van a 2 százalékos célszinttől.
Ez már a negyedik negyedév, amikor a jegybank az előrejelzést lefelé módosítja, így a kereskedők egyre magabiztosabban feltételezik, hogy a laza monetáris kondíciók idén is fennmaradnak, különösen, ha figyelembe veszik a fiskális politika várható szigorodását. Ez a jen kereskedésére nézve enyhít a vételi nyomáson, a hír után a vezető devizákkal szemben azonnal gyengülni kezdett a kurzus. A világgazdasággal kapcsolatos gazdasági félelmek azonban a jent teszik a vezető menekülő devizává, amióta a Fed kamatemelési várakozásai mérséklődtek és a svájci jegybank is egyértelműen a gyengébb frankot tartja kívánatosnak.
A menedékdeviza-jelleg rövid távon felülírja a kamatkülönbségre alapozó érveket. A jen aránya a világ tartalékrendszereiben csak a harmadik negyedévben 5 százalékkal növekedett, és 16 éves csúcson zárta a 2018-as évet. Az erősödést támogatja a folyó fizetési mérleg masszív többlete is, az Abe reform sikere, valamint a népszerű carry trade ügyletek, melyekben a negatív kamatokon a befektetők japán jent kölcsönöznek, hogy azon magasabb kamatszintű devizát vásároljanak. A piaci turbulenciák esetén ezért erősödik olyan hirtelen a távol-keleti pénz árfolyama a font, az ausztrál dollár vagy az új-zélandi dollár ellenében.
A defláció 1990 óta tartotta csapdában Japán gazdaságát, 1999-ben a jegybank a zéró kamatszint bevezetésével igyekezett leküzdeni azt, majd 2001-ben mennyiségi lazítást is bevezettek. 2010-től a BOJ már tőzsdén kereskedett alapokat (ETF) és vállalati kötvényeket is bevont a programba, 2016-ban pedig a döntéshozó negatív kamatpolitikára váltott. A kamatkondíciók változását a kilencvenes évektől pontosan követte a japán monetáris bázis is, amely a forgalomban lévő likvid pénz mennyiségét jelenti. 2016 elején azonban a BOJ elhatározta, hogy monetáris bázist évi 80 ezer milliárd jennel növeli.
Ha a jen/dollár árfolyamát a Japán-Egyesült Államok dollárban mért pénzkínálati arány változásaival összevetjük a Japan Macro Advisor által készített grafikonon, akkor az első pillantásra szoros korrelációt fedezhetünk fel.
Ez a modell végletesen leegyszerűsíti a valóságot, de a piaci szereplők között nagy népszerűségnek örvend. Ezért is merül fel a kérdés, hogy ha a monetáris bázisok különbsége továbbra is bővül 2019-ben,
gyengülni kezd-e a jen úgy, ahogy azt a grafikon sugallja
és a japán jegybank is kívánatosnak tartja a gazdaság élénkítése érdekében. A másik út a széttartás csökkenésére, azaz hogy a japán pénzkínálat szűküljön vagy az amerikai bővüljön, jelenleg nem tűnik valószínűnek.
A gondolatmenet több része a Világgazdaságban jelent meg idén januárban.
1 thought on “Meddig marad menekülődeviza a jen?”