Hétfőn hajnalban egy komplex kínai adatsor alapozta meg a pozitív hangulatot a világ érték és árutőzsdéin, bizonyítva, hogy mennyire relatív, hogy a gazdasági lassulást hogyan fogadják a befektetők.
A hiedelem, hogy a FED put (vagy korábban Greenspan put, azaz nagyobb piaci lejtmenet esetén a jegybank monetáris lazítással reagál) megmenti a részvénypiacokat, ha azok 5 százaléknál többet esnének, egész a következő kamatdöntő ülésig úgy látszik, szemellenzőt helyezett a piaci szereplőkre. A hírből csak azt látjuk, ami rózsaszín, pont mint az előző, ugyanilyen raliban.
A Kínai Statisztikai Hivatal adatai szerint a második negyedévben 6,2 százalékkal bővült a GDP éves összehasonlításban, amely megfelelt a kormányzati terveknek és az elemzői várakozásoknak. Peking 6-6,5 százalék közötti növekedési szintet tűzött ki publikus célként, s bár 1992 óta a leggyengébb adattal szembesültünk, úgy látszik, hogy a piaci szereplők már korábban megbarátkoztak a lassulási ütemmel és beépítették azokat várakozásaikba. Az ázsiai és az európai szakértők ugyanis az adat pozitív oldalát emelték ki. Azt hangsúlyozták, hogy a fogyasztásban nem látszik a vártnál nagyobb visszaesés és az infrastrukturális fejlesztések, melyek majdnem 6 százalékkal bővültek, elegendő muníciót biztosítanak a következő negyedévre is.
A kiskereskedelmi forgalmi adatok, melyek szintén hétfő hajnalban kerültek nyilvánosságra, 9,8 százalékos emelkedést mutattak és jóval meghaladták a konszenzust, amely csak 8,5 százalékos ugrásra számított a belső fogyasztásban. Az említett beruházásoknak is köszönhető, hogy az ipari termelés volumene júniusban 6,3 százalékkal emelkedett, szintén éves bázison. Ilyen jó eredményt a második negyedév kezdete óta nem láttunk Pekingtől. Az adatsorhoz tartozott még egy 5,1 százalékon álló havi munkanélküliségi ráta is, amely nagyjából megfelelt a korábbi, feszesebb munkaerőpiacról szóló tudósításoknak.
Nem mindenki volt azonban egyértelműen optimista az adatok láttán. Az ING elemzői azt emelték ki, hogy a bányászati beruházások 22,3 százalékos emelkedése és a vasúthálózati fejlesztések 14 százalékos növekedése azt mutatja, hogy nem folytatódott az a gazdasági szerkezetváltás, amelyet Peking korábban felvázolt. Véleményük szerint ezek az adatok elfedik a kínai exporttevékenység drámai csökkenését, mely a kereskedelmi háború megindulta óta átalakította a növekedés szerkezetét. 2019 januárja és júniusa között az ipari és elektronikai termékek tették ki a kínai export 55-60 százalékát, amely arra utal, hogy az újonnan életbelépett szankciók már a második negyedévtől súlyosan érintették a kínai gazdaságot.
Ha a fogyasztási adatokat alaposabban megnézzük, az ING elemzői szerint itt is inkább aggodalomra okot adó jelenségeket fedezhetünk fel. A kínai fogyasztók kevesebbet költenek -főként tengerentúli- külföldi utazásokra, amely azt jelzi, hogy óvatossá váltak és nem tartják már olyan biztosnak állásukat és az ahhoz kapcsolódó gyors bérnövekedést. Ezért paradox módon, költenek ugyan, de kisebb értékű tárgyakra és helyben. Ezt a feltételezést támasztják alá a folyó fizetési mérleg statisztikák és a duty free boltok értékesítési adatai is. A felhalmozást követően a következő negyedévekben csökkenhet a fogyasztási oldal hozzájárulása a GDP-hez. Az adatok azt is megmutatják, -folytatja az ING a felsorolást-, hogy ugyan az autóértékesítések nőttek, de ennek az volt az oka, hogy júniusban a kínai autódealerek különösen nagy árkedvezményeket hirdettek meg. Az akciók azonban nem tarthatnak túl sokáig és a visszaeső autógyártás és értékesítés akár már a következő negyedévben ronthatja az adatokat.
Ha a nyersanyagfelhasználási adatokra pillantunk, ott is az elemzők által felvázolt felemás képet erősítik a tendenciák. Júniusban Kína 9,7 százalékkal kevesebb rezet importált, a második negyedévben összesen pedig 7,5 százalékos csökkenést jelentettek. A feldolgozóipar és a technológiai megrendelések csökkenése ebben a statisztikában is megjelenik, ezért is figyelemreméltó a hétfő reggeli pozitív piaci reakció.
MERT HA FED PUT VAN, MINDEN VAN 🙂
A cikk első változata a Világgazdaság július 16-i számában jelent meg.
