Az évet erősen kezdte a forint, mivel felfokozott piaci várakozás és ezt megerősíteni látszó jegybanki nyilatkozatok előzték meg a március 26-i kamatdöntő ülést, ahol az elemzők az első monetáris szigorító intézkedések bejelentésére számítottak. Az intézkedések megtörténtek, de ahogyan sok szakértő is rámutatott, ennél „óvatosabb szigorítást régen hallottunk jegybanktól”, mivel az indoklás szerint egyedi döntés született és szigorítási ciklus nem indult. Miközben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) megemelte GDP és inflációs prognózisát, az üzenet világos volt: a következó negyedévek belföldi inflációs adataitól függ, hogy milyen mértékben és tempóban folytódik a szigorítás.
Az MNB kamatdöntései után kiadott közlemények hangsúlyozzák, hogy a külső környezet romlása és a belső növekedés ellentétben áll egymással. Egyszerűen fogalmazva, lehet, hogy az európai gazdasági visszaesés és az infláció hiánya a magyar bér és keresletnövekedés keltette belföldi árdrágulást természetes módon hűti majd, a jegybanknak pedig nem kell beavatkoznia, az inflációs cél kisebb-nagyobb kilengésekkel ugyan, de tartható lesz. A forintot ez a dilemma vitte a 320 feletti szintekre április közepére.
Közben folyamatosan romlottak a külföldről érkező hírek. A kínai, amerikai és az európai gazdaság várható további lassulását újabb és újabb nemzetközi elemzőházak és intézmények erősítették meg előrejelzéseikben, a kereskedelmi tárgyalások pedig kifejezetten negatív irányt vettek. Itt egyrészt az európai autóiparra kivethető vámok jelentettek közvetlen belföldi kockázatot, másrészt a globális kockázatvállalási étvágy csökkenésének hatása a kis, nyitott gazdaságokra még akkor is jelentős, ha a korábbi magyar kockázati szint -a devizaadósság leépítése után- mostanra mérséklődött.
A pesszimistává váló nemzetközi hangulatban ismét a jegybanki intézkedésekre kezdett várni a forintpiac, a külföldi szereplők forint elleni pozíciói az elmúlt hónapokban növekedni kezdtek. A közvetlen gyengülést kiváltó ok mégsem belső volt. A török jegybank a hét elején csökkentette a swapügyletek kamatszintjét, a líra kedd reggeli gyengülése nagyrészt ennek tudható be, mely az összes feltörekvő piaci devizára negatív hatást gyakorolt, és erősítette a forintgyengülést is.
A következő potenciális megálló 328,50-329,00 között lehet, melyet a 330,76-os szint követ.
Véleményem szerint, ahogy már korábban is írtam erről, az euróforint kurzusában január óta egy jól ütemezett MNB kommunikáció a fő driver, mely április óta egy kiszámítható, lassan gyengülő pályára helyezi a forintot, reagálva a külső gazdasági lassulás jelentette időablakra, amelyben még nem kell monetáris szigorítással beavatkozni a helyi növekedési folyamatba, és lehet némi teret engedni a belső bér és árnyomásból fakadó inflációnak.
A momentum, ami miatt gyengül a forint, nem csak a jövő héten esedékes MNB ülés, hanem egy érezhetően visszavonulási stratégia a nemzetközi piacokon: az egyre komolyabb fegyverarzenált felvonultató kereskedelmi háború és a közelgő EP választások előtt keresnek menedéket az FX traderek. Jól látható ez a dollár és japán jen pozíciók épülésén, de a svájci frank is stabilnak mondható- ettől még a negatív kamatszint sem tudja eltántorítani a szereplőket.
Az aktuálpolitika a következő hetekben akár a 330-as szint fölé is viheti az EURHUF kereskedését, a dollár is jól láthatóan az 1,10-es szint tesztelésére készül. Június végére azonban az új EP Parlament megalakulásával és egy most tervezett legfelsőbb szintű amerikai-kínai találkozóval ismét a remény veheti át a stafétabotot és a frissen érkező magyar inflációs jelentés birtokában az MNB kommunikációja is újra előremutató lehet. Ekkor konszolidálódhatnak ismét a folyamatok, hiszen az alaphelyzet eddig alig változott: lassuló, de még erős amerikai növekedés elnökválasztási kampányévvel kombinálva, erodálódó kínai és európai gazdasági helyzet mellett.
Ennek megfelelően 314-334-es kereskedési sávra számítok idén, a forint kurzusa az optimista idszakokban a 321-326-os szinteken, egyébként a 326-334-es sávban mozoghat az euró ellenében, néhány kisebb kiugrással. Szerencsére egyelőre nincs most itt semmi látnivaló, ami ennél nagyobb forint eladási pozíciók kiépítésére ösztönözné a szereplőket.
A cikk eredeti változata a Világgazdaság május 22-i számában jelent meg. Az utolsó négy bekezdés kizárólag saját véleményemet tükrözi.
