Before the bell…

Csalódottság és elégedetlenség jellemezte a világ tőzsdéit a múlt héten, de nézzük a világ napfényes oldalát. Az amerikai gazdaság nincs rossz formában, és a kamatcsökkentési várakozások lanyhulása további támogatást nyújt a dollárnak. Csak Trump ne lenne a vámjaival, gondolhatjuk- vagy talán mégsem?

Egyáltalán kamatvágás volt ez? – elégedetlenkedett a Bloomberg kolumnistája a szerda esti 25 bázispontos kamatcsökkentést kommentálva. Az Erste Group elemzői szerint is többet akart a piac, ők úgy látták, nem volt túl nehéz dolga a Federal Reserve-nek (Fed) a várakozások lehűtésével, mivel volt olyan elemzőház, amely a kamatdöntő ülés előtti „licitben” egyenesen négy további kamatcsökkentést vizionált 2019 végéig. Jerome Powell, a jegybank elnöke a bécsi elemzők szerint nyitva hagyott minden ajtót, de kifejezetten egyszeri kiigazításként értékelte a mostani 25 bázispontos csökkentést (2,00–2,25 százalékra), nem egy hosszabb kamatvágási ciklus kezdeteként. Sok befektető számára az is kiábrándító volt, hogy a közlemény szövege sem változott, vagyis a beérkező adatoktól függnek a további lépések.

Tudunk ezzel bármit kezdeni? Nem igazán, sok előremutatást nem tartalmaznak ezek az információk. A legfontosabb változás, hogy szeptemberre csupán 60 százalékos valószínűséggel áraz újabb vágást a piac, szemben az ülés előtti 70 százalék feletti értékkel, és ezt követően több lazítási lépésre már nem számítanak 2019-ben.

Jobb nyomon járunk, ha arra figyelünk, hogy a kereskedelmi háborús környezetbe illő megelőző csapásként értékelte az ING elemzője a történteket, egyúttal felhívva a figyelmet arra, hogy amióta 1854-ben elkezdték mérni az amerikai gazdaság fejlődését, nem volt ilyen hosszú és még várhatóan folytatódó fellendülési szakasz. Szerintük a Fed közleményének nyelvezete lehetőséget ad a flexibilitásra a következő hónapokban, és továbbra is lehetséges az, amit ma a határidős piacok áraznak: legalább három további kamatvágás 2020 végéig. Rövid távon azonban a munkaerőpiacot erősként jellemezte a Fed, az aktivitás pedig visszafogottan, de növekszik. Ezért a szeptemberi további lazítás esélye valóban tovatűnni látszik, hiszen a gazdasággal alapvetően semmi gond sincs – folytatják az ING-nél. A belső kereslet erős, az eszközárfolyamok rekordokat döntenek, az ipari termelés is éledezik. Nagyjából ez a madártávlati kép, amelyet érdemes az eszünkbe vésni, mielőtt a közelképre nagyítunk ismét.

Egyedül a fogyasztók, az amerikai vállalatok és a piacok idegeskednek az amerikai–kínai viszony romlása miatt. Powell kitért ugyan a vámháborúból fakadó kockázatokra, de látványosan nem foglalt állást ebben a kormányra tartozó kérdésben. Ezzel szemben egyre többet hallunk Donald Trump-kritikus hozzáállásáról, illetve arról, hogy a Wall Street szerint a Fed-re gyakorolt nyomásként értékelhető a legutóbbi vámemelési bejelentése, összeesküvés-elméletkedvelők előnyben.

Sokszor írtam már arról, hogy a jövő évi elnökválasztás előtt a kormányzat is a legjobb formáját kívánja mutatni. Egy ősszel megkötendő kereskedelmi egyezménnyel pedig Donald Vitéz, azaz Trump ütközetet nyerhet, amivel az újraválasztásának és a kínaiakkal vívott háború megnyerésének az esélyei megsokszorozódnának. A nagy amerikai rábeszélőshow (elnökválasztási kampány) egyik könnyen megtámadható célpontjává vált a Fed. Könnyű és következmények nélküli ütközet ez: a Fed pozíciójából fakadóan nem akar és nem fog védekezni, az amerikai rendszer pedig biztosítja, hogy komoly hosszú távú kárt az elnök nem tehet. Fékek és ellensúlyok. Mégis milyen jól esik egy általános felelőst találni, aki a külső fenyegetés ellenére sem hallgat Donald vitéz “észérveire”…

Kár, hogy rövid távon a globális gazdaságnak azért tud károkat okozni az amerikai elnökválasztási kampány. Mit tehet most Kína? Az ING Think elemzői szerint több irány is elképzelhető:

• Bejelenthetnek egy “Kína számára nem megfelelő” listát, azaz azoknak a vállalatoknak a felsorolását, akikkel nem állhatnak a kínaiak kereskedelmi kapcsolatban. Nagy lesz a sírás azoknál az amerikai részvényeknél, amelyek a listára kerülnek.
• A ritkaföldfémek kártyát is kijátszhatja. Az exporttilalom főleg a csúcstechnológiai és elektronikai eszközöket érintheti és lassíthatja az amerikai gyártást. Az amerikai vállalatok egy ideig élhetnek a raktárkészletekből, de tény, hogy Kína adja a ritkaföldfémek 80 százalékát.
• Vámemelést is bejelenthetnek az amerikai termékekre. Bár Kína sokkal kevesebbet importál az Egyesült Államokból mint fordítva, már június 1-én 10 százalékról 25 százalékra emelte 60 milliárd dollárnyi amerikai termék vámját. A maradék 240 milliárd dollárra bevezetett 10 százalékos vám elsősorban az amerikai technológiai vállalatok profitját rongálná, amelyek eddig relatíve védve voltak a háborútól.

Kína ezzel szemben most kivárásra játszik, ha nem sikerül megkötni a megállapodást, az rontja a jelenlegi elnök esélyeit. Olyan ez az egész már, mint egy operett, ahol Donald Vitéz belső és külső ellenségek sorával vív csatát, míg megdicsőül.

A Fed csak ingatni tudja a fejét és a magasságokból valahonnan igyekszik a józan észre felhívni a figyelmet. Mégsem van még vége az operettnek, jön még egy felvonás, mid-cycle van, nem late cycle és ezt tessék tudomásul venni minden következményével, így a hosszú fellendülési ciklusban hatalomra kerülő Donald Vitézzel.

Az írás részleteket tartalmaz korábban a Világgazdaságban megjelent cikkemből.