A nyári időszakban a 324,7–326,8-es szűk sávban mozgott az euró–forint kurzusa, amelyből nem lépett ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatdöntő ülése után sem. Az MNB monetáris tanácsa az alapkamatot 0,90 százalékon, a jegybanki betéti rátát mínusz 0,05 százalékon hagyta, de a megjelent közlemény egy nagyon fontos új elemet tartalmazott.
Az MNB kommunikációjában mostantól kiemelten szerepel a nemzetközi jegybankok politikájának várható változása. A globálisan csökkenő kamatkörnyezet lehetőséget ad az egyes jegybankoknak is, hogy eltérjenek az év elején vázolt tervektől. A megváltozott hangulatot, a növekvő kockázatvállalalási étvágyat kihasználva az elmúlt napokban kamatcsökkentést hajtott végre sok feltörekvő ország monetáris testülete, így a dél-koreai, az indonéz, a dél-afrikai és az ukrán jegybank is.
Az EKB csütörtöki kamatdöntő ülése után a forint relatív helyzete megváltozott. Az európai jegybank kicsit nehezen értelmezhető üzenete az, hogy hosszú és alapos további lazítási ciklusra számíthatunk, amelyhez a jelenlegi jegybankelnök fiskális, kormányzatoktól érkező segítséget is kért.
Innentől fogva a közvetlen környezetünk irányadó rátája nem fog emelkedni, a monetáris feltételek csak lazulhatnak. Az MNB már sokszor kifejtette, hogy minél tovább szeretne szintén támogató környezetet fenntartani. Akkor miért lépett ki éppen most az euróforint kereskedése a nyári sávból és miért a gyenge oldal felé tartva? Miért gyengül a forint attól, hogy relatíve értékesebb lesz az euróval szemben, ha ott csökkennek a kamatok, nálunk pedig nem változnak?
A forint per pillanat azért gyengült, mert múlt pénteken délután egy, a vártnál magasabb amerikai GDP adat erősíteni kezdte a dollárt és gyengíteni a feltörekvő piaci devizákat. Ez a szokásos régi műsor: ha a Fednek nem kell nagy mértékben és/vagy sokszor kamatot vágnia, akkor vonzóbb az ottani hozamszint, mint a GDP adat előtt volt.
Másrészt azonban azért is gyengül a forint az euró ellenében, mert az MNB elkötelezett az alacsony kamatok mellett. Véleményem szerint, ahogy már korábban is írtam erről, az euróforint kurzusában január óta egy jól ütemezett MNB kommunikáció a fő driver, mely április óta egy kiszámítható, lassan gyengülő pályára helyezi a forintot, reagálva a külső gazdasági lassulás jelentette időablakra, amelyben még nem kell monetáris szigorítással beavatkozni a helyi növekedési folyamatba, és letörni az éppen csak éledező inflációt, amelyet a bérnövekedés előcsalogatott és hosszabb távon “mutogatja oroszlánkörmeit”.
Vannak további, ennél fontosabb hatások is:
1, Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy bár nominálisan nagyon jók a mutatóink, a nemzetközi összehasonlításban a termelékenységi mutatók kerülnek be a devizamodellekbe és elemzésekbe, itt pedig nem állunk jól. A nettó külföldi, ha úgy tetszik “spekulatív pozíciók” felépülése mögött is részben ez, részben az általános menedékkeresési stratégia áll, amely tőkekivonást indít be a feltörekvő országokból.
2, Bár sok elemző szerint a MÁP Plusz dömpingértékesítése szigorítást jelent és elvileg erősítené a forintot, mivel szigorúan lakossági állampapírokról van szó, szerintem addig nem kerül be az értékelési modellekbe, amíg a megtakarítást növelő hatásáról a KSH statisztikák meg nem érkeznek.
3, A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a monetáris politikai irányultságból kiindulva negyedévente határozza meg a kiszorítandó likviditás mértékét, erről itt lehet olvasni hosszan. Röviden a lényegre törve július 25-én a jegybank “megüzente” hogy 2019 második felében jó eséllyel újra emelik a devizaswap-állományt, hogy a júniusban meghatározott legalább 200-400 milliárd forintos kiszorítási hatást elérjék, kinyitják a szelepet, tehát lazítanak. Aki erről az eszközről és arról, hogy miért nem szabadon lebegő deviza a forint, többet olvasna, az Alapblogról ezt az írást javaslom Zsiday Viktortól. Nincs tehát szó arról, hogy a magyar helyzet változatlan maradna, miközben az európai jegybank lazít.
Májusi előrejelzésem változatlan: a 314-334-es kereskedési sávra számítok idén, a forint kurzusa az optimista időszakokban a 321-326-os szinteken, egyébként a 326-334-es sávban mozoghat az euró ellenében, néhány kisebb kiugrással. A következő potenciális megálló 328,50-329,00 között lehet, melyet a 330,76-os szint követ. A swapállománnyal és a folyó fizetési mérleggel a forint azonban még mindig jól védett a gyenge oldal ellenében, ezért nem számítok ennél gyengébb árfolyamra idén.
Kétszintű betéti ráta, változó előretekintő iránymutatás, jegybanki swap-eszköz, aszimmetrikus inflációs toleranciasáv…. Egyre nehezebb megérteni, hogy mi zajlik, átalakulnak a monetáris eszközök, miért nem lebeg szabadon a forint?
Végzettségeimről, szakmai karrieremről a Bemutatkozás pontban és itt olvashat: Linkedin Kiss Mónika
Ha érdekli az együttműködés, várom megkeresését akár a Linkedin-en akár az alábbi e-mail címen: kissmonika31@gmail.com
