Osztalékpapírt! A Forbes szeptemberi számából

Egyre többen érzik, hogy az emelkedő kamatok és a pénzbőség vége nukleáris telet hozhat a tőkepiacokon. A korábbi „megveszem, pár hónap, és úgyis felmegy” részvényvásárlási stratégia már régen a múlté, a globális kötvénypiacokon pedig ez az év az egyik legrosszabb teljesítményét hozta a világháborúk óta. Sok fiatalabb befektető még nem találkozott a valóságban az egyszerre emelkedő infláció és kamatok hatásával: most tapasztalják meg, hogy ilyenkor alig marad rejtekhely a piacon.


A tapasztaltabbak már tavaly megkezdték az osztalékfizető, minőségi (value) részvényekből összeállított portfóliók kiépítését, holott a piac sokáig lenézte ezt a kissé öreguras hozzáállást. A pénzügytan főárama már a 60-as évek végén megállapította, hogy a vállalati osztalékpolitika nem befolyásolja az értékelést, hiszen mindegy, hogy a többletpénz a vállalati értéket vagy a bankszámlánkat duzzasztja, a végén úgyis hozzánk kerül a haszon. Legalábbis egy ideális világban. De a gyakorlatban nagyon távol állunk egy olyan gazdasági rendtől, amelyben például nincsenek adók vagy tranzakciós költségek.


Az osztalékvadászatot azzal a viselkedési közgazdaságtani elgondolással is érdemes magyarázni, miszerint „miénk a gyár, de jobb, ha az én részem otthon van”, azaz a befektető alapvetően veszteségkerülő. A növekvő osztalékok ráadásul optimista vállalati perspektíváról is tanúskodnak, és védenek a menedzsment luxusköltéseivel szemben. A növekvő osztalékhozam nemcsak az infláció ellen nyújthat legalább részleges védelmet, hanem a befektetések megtérülését is felgyorsítja.


„Mindössze” annyi a dolgunk, hogy olyan minőségi részvényeket találjunk, amelyek ebben a nehéz környezetben nemcsak fizetik korábbi osztalékukat, de még növelni is tudják. Régebben volt egy könnyű módszer a szelekcióra: osztalékarisztokratáknak nevezzük azokat a társaságokat, amelyek huszonöt egymást követő évben nemcsak fizettek nyereségrészesedést, de évről évre egyre többet.


Az elmúlt huszonöt év győztesei közül azonban sokan a növekedésüket áldozzák fel, hogy ebben az illusztris társaságban maradhassanak. Ha átnézzük a listát, csökken a lelkesedésünk, leginkább energiacégek és a problémás közszolgáltatók maradtak rajta.


Ezért most olyan szektorokat érdemes keresni, amelyek profitálnak az emelkedő kamatkörnyezetből (például a bankok és a biztosítók), de a szektorokon belül is gondosan kell szelektálni. No, meg figyelni kell a geopolitikai eseményekre, és megfelelően időzíteni. Nem lesz könnyű.

A cikk a Forbes 2022 szeptemberi számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük