Viszonylag ritkán tekintünk rá a japán makrogazdaságra és kötvénypiacra, mivel a vasszigorral tartott hozamgörbe-kontroll mellett kevés a befektetési lehetőség és még kevesebb a hozam. A múlt hónapban azonban a Bank of Japan kamatdöntő ülésén közölték, hogy lassan, de megváltoznak majd a monetáris politikai kondíciók, sőt, maga a keretrendszer is.
Bár a testület a várakozásoknak megfelelően nem módosította -0,1 százalékos, újonnan elhelyezett betétekre vonatkozó kamatszintet, de közölték, hogy „röpke” mintegy másfél év alatt új alapokra helyezik majd a japán monetáris politikát. Ami számunkra nagyon hosszú idő, az Japánban megszokott, bár a hír közlése után gyengülni kezdett a jen árfolyama, mert a piaci szereplők ennél azért gyorsabb és határozottabb iránymutatásra számítottak.
A japán jegybank kifejezetten nehéz helyzetben van. A világ jegybankjai már az inflációt igyekeznek leküzdeni egy gyorsabb növekedési fázis után. Japánban azonban egyrészt a lefelé mutató inflációs kockázatok még mindig fenn állnak, miközben a 3 százalék körüli inflációs nyomás máris komoly terhet jelent a lakosságnak és a gazdaság számára is. Bár a stagflációs időszak, amely 1998-ban kezdődött, talán már végleg lezártnak tekinthető, de vannak még kételyek. 2013-ban a kormány már elhagyta a defláció kifejezést makrogazdasági összefoglalóiból, de a félelmek ezzel kapcsolatban újra és újra felmerültek. Tavaly elsősorban az importárak okozták az áremelkedést, de a háztartások költéseiben és a bérekben nem látszik az emelkedés. A munkanélküliségi ráta is növekszik, tehát az elkölthető jövedelemmel kapcsolatos várakozások romlanak. Mindehhez egy alacsony hosszú távú növekedési ráta kapcsolódik, kiugróan magas eladósodottság mellett.
A világ és Japán gazdasági ciklusai tehát jelentősen elcsúsznak egymástól. Most, hogy a kamatemelési hullám néhány negyedéven belül véget érhet a fejlett nyugati országokban, lehetőség nyílhat arra, hogy a japán monetáris és fiskális politika némileg harmonizáltabban működjön. Egy némileg szabadabb mozgástér a kötvénypiacon sokat javíthatna a növekedési rátán, de ezt nem olyan egyszerű bevezetni. Japán társadalma ugyanis sok szempontból specifikus, az alacsony születési ráta és a magas átlagéletkor sok jövőbeli problémát is előrevetít. A japán államadósság a GDP 250 százaléka felett van és a vállalatok és a háztartások eladósodottsága is sokkal magasabb, mint a nyugati országokban. A már meglevő magas adósságállomány mellett a jövőben is a nyugat-európai országokban még nem tapasztalt elöregedési problémák akadályozzák a fiskális lazítást.
A jegybanknak mindeközben arra is kell figyelnie, hogy a jen árfolyamára a Fed szigorítása és a dráguló nyersanyagok egyre nagyobb nyomást helyeznek. A japán 25 éve tartó különutas politika következményeként tehát mostanra nem nagyon látszik más kiút, mint hogy a teljes monetáris keretrendszert átformálják. Egyelőre rövid távon nem számíthatunk áttörésre: a hozamgörbe kontroll érvényben maradhat, a jenen is megmaradhat a nyomás.
De arra is érdemes visszagondolnunk, hogy decemberben a központi bank meglepte a globális kötvénypiacokat amikor váratlanul kiszélesítette a 10 éves japán államkötvényekre vonatkozó korlátot: 25 bázispontról 50 bázispontra szélesítették a toleranciasávot a 0 százalékos célszint felett. Szintén módosíthat a jelenlegi status quo-n, ha előrehozott választásokat írnának ki az országban. Tehát a hirtelen változások nincsenek kizárva és ezekre igenis érdemes nagy figyelmet fordítani.
Egy japán fordulatnak az egész globális tőkepiacra nagy hatása lenne. Megfordulhatna a tőkeáramlás megszokott iránya, ha a japán piaci szereplők otthon keresnének befektetési lehetőséget és ez nem csak a kötvény, de a részvénypiacok számára is kiemelten fontos lehet. Ezért bár a fenti leírás bonyolultnak tűnik és számos kérdőjelet vet fel, érdemes Japán makrogazdasági mutatóira és kötvénypiacára figyelni.
Az írás a Világgazdaság online felületén jelent meg május 10-én.
