Argentínáról olvasva néha úgy érzem, mintha ugyanarra a 10 napra fizettem volna be egy észak-olasz tengerparton: ugyanaz a tömeg, ugyanaz a fagyi, ugyanaz a vacsoramenü és a szuvenír 20 éven keresztül. Ha jóindulatú vagyok, azt mondom, bármivel is próbálkoznak, mindig államcsőd a vége. Ha inkább vitriolos, akkor: “Grófnő szóltam férfias ridegséggel. Ne próbálkozzék… Egy okos embert legfeljebb kétszer lehet becsapni.” Ez sem igaz, hiszen a függetlenség kinyilvánítása óta nyolc alkalommal jelentettek államcsődöt.
Az argentin kötvénypiac ismét nyomás alá került, mert a befektetők között elterjedt, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem utalja át a szeptemberben esedékes, 5,4 milliárd dolláros részletet. Rá egy napra bejelentették, hogy az idén lejáró 7 milliárd dollár értékű kötvények kifizetését elhalasztanánk (részleges csőd magyarul), további 50 milliárd dollár esetében önkéntes jelentkezőket keresnek, akik tudnak várni és az IMF is jobb lesz, ha felkészül, hogy hosszabb ideig fog tartani, amíg az eddig folyósított 44 milliárd dollárt megkapja.
A higgadtabb elemzők nyugtatták a piacot, hiszen bár az IMF a héten látogatást tett a krízistől sújtott országban, a hivatalos formális vizsgálat még nem történt meg, így inkább csak a pletykák adtak ismét muníciót a pánikeladásokhoz. A támogatás kifizetése szeptember 15-én esedékes, de el is halasztható.
A hírek szerint az augusztus végén érkezett IMF képviselőik Macri kormányának tagjaival és a jegybankkal folytattak megbeszéléseket, de felkészülve az esetleges változásokra, egyeztettek Alberto Fernández elnökjelölttel és potenciális gazdasági szakértőivel is. A görög válság óta az IMF speciális feltételekkel ad kölcsön ilyen nagy összeget: egyrészt a hitelállomány fenntarthatóságát, másrészt a magántőke védelmét biztosítani kell. A gazdasági megfigyelők most a peso mozgását figyelik és Fernández és csapatának nyilatkozatait elemzik, hogy következtethessenek belőle a várható kötvényátstrukturálási programra.
Az argentín kötvénytulajdonosokat, már sokadszor a történelem során, ismét az fenyegeti, hogy befektetett tőkéjük töredékéhez juthatnak csak hozzá az új kormánytól. A szaknyelv ezt “haircut”-ként emlegeti, de a mostani beavatkozás várhatóan fájdalmasabb lesz, mint egy látogatás a fodrásznál. A piaci várakozások az egyéni befektetők esetében 50 százalékos tőkeveszteséggel számolnak most, ennél minden magasabb arányú visszatérítés győzelemként fogható fel.
Ezt a sokkoló helyzetet tükrözik a jelenlegi hitelminősítések is. A Fitch és az S&P azt követően döntöttek a leminősítésről, hogy az októberi elnökválasztást megelőző előzetes szavazáson augusztus 11-én a jelenlegi köztársasági elnök, Mauricio Macri súlyos vereséget peronista jelölttel, Alberto Fernándezzel szemben. Az eredmény, ha megismétlődik októberben azt jelenti, hogy már az első fordulóban kiütéssel távolítják el a gazdasági megszorításokat bevezető Macrit. Ami ezután következett, néhány évtizedenként megismétlődik Argentínában, de ilyen amplitódújú kilengést ritkán látunk. A vezető részvényindex 38 százalékot zuhant, a pesó egyetlen nap alatt több mint 30 százalékot gyengült a dollárral szemben, s a kötvénypiacon is mindenki egyszerre kívánt kijutni a szűk kijáraton, a vételi erő gyakorlatilag megszűnt. Bár a deviza és a kötvénypiac nagy kilengésekkel, de némileg megnyugodott az események után, a 2028 után lejáró kötvények árfolyama 50 százalék alatt maradt, ez pedig az IMF számára is vészjelzésnek számít.
Viszonylag ritkán látjuk azonban a Fitch-et egyszerre három osztályzattal csökkentetni a minősítést. Az augusztusban megítélt CCC a második legrosszabb kategória, amely rendkívüli törlesztési kockázatokat jelent a befektetők számára. Ezt a minősítést kapta például 2015 március 27-én Görögország. Az S&P akkor csak szolidabban, csak egy osztályzatot vágott, így változtatta Argentína adósi minősítését, “B”-ről “B mínuszra”, az elmúlt napokban viszont szelektív csődre változtatta az értékelést.
Vesszőparipám Argentína, olyan lelkesen olvasok a gazdag és tanulságos gazdaságtörténetéről, mint ahogy a dél-amerikai regényeket faltam huszonévesen. Egy fiatalkori zsengém a témában, attól tartok, hogy csak nekem tetszik 🙂
Hogyan legyünk argentin államelnökök?
- Ígérjünk a kampányban költségvetési fegyelmet, lassú, de tartós adósságleépítést, alacsony inflációt és munkanélküliséget, szociális támogatásokkal
- Ha nyertünk, privatizáljunk saját zsebre, vegyünk fel minél több hitelt, minél magasabb felárral, vegyük el a lakossági megtakarításokat, nyúljunk hozzá a jegybanki tartalékokhoz
- Csodálkozzunk, ha társadalmi krízishelyzet alakul ki, kezeljünk könnyedén a munkanélküliséget
- Legyen laza költségvetési politikánk, de legalább háborúzzunk, az ideig-óráig hatalmon tart minket
- Tartsunk egy helikoptert az elnöki palota udvarán, a B terv részeként….
A Fernández győzelem azért is volt vörös posztó a kereskedők számára, mert Alberto Fernández alelnöke Cristina Fernández de Kirchner, aki korábban, 2003 és 2015 között már elnöke volt az országnak. Erről az időszakról pedig kétes emlékei maradtak a hozamkeresőknek: ekkor de facto államcsődöt jelentett Argentína, deviza és tőkekorlátozással és az állami beavatkozás szinte minden szektorra kiterjedt.
Nem kellemesebbek azok az emlékek sem, amikor 2001-ben, egy hasonló csőd után az akkori elnök Cavallo közölte, hogy az IMF által kitűzött költségvetési célokat lehetetlen elérni. Ekkor az IMF válaszreakcióként nem utalta át Argentínának a beígért 1,25 milliárd dollárnyi lehívható keretet. A következmény tőkemenekülés, bankválság, a bankszámlák befagyasztása lett, s az ország több mint egy évtizedig el volt vágva a nemzetközi tőkepiacoktól.
A gazdasági kilátások továbbra is nagyon rosszak, a tavaszi IMF előrejelzés 1,2 százalékos revesszióval számolt, amit mostanra lefelé módosíthattak, de ezt még nem publikálták. Az is aggasztó, hogy az előválasztási vereség után a Macri-kormány fiskális lazításba kezdett. Befagyasztotta az üzemanyagárakat és növelte az állami támogatásokat, hogy a legszegényebb argentín családok támogassa, felkészülve arra, hogy a folyamatosan gyengülő peso az infláción keresztül őket érinti majd legérzékenyebb pontjukon. Az elnökválasztás első fordulóját október 27-én, a jelenlegi állás szerint lehet, hogy szükségtelen másodikat november 24-én tartják, ekkor választják meg a kétkamarás parlament tagjait is.
A bejegyzés alapján képző cikk a Világgazdaság augusztus 28-i számában jelent meg.
Végzettségeimről, szakmai karrieremről a Bemutatkozás pontban és itt olvashat: Linkedin Kiss Mónika
Ha érdekli az együttműködés, várom megkeresését akár a Linkedin-en akár az alábbi e-mail címen: kissmonika31@gmail.com
