Az általam közepesnél kevésbé preferált Korál együttes egy régi refrénjétől nem tudok napok óta megszabadulni: “Van egy őszinte dal, bár túl sok a zaj.”
Az az érzésem, hogy az Egyesült Államokban zajló egyszeri és legfeljebb négyévente megrendezett óriási rábeszélőshow szolgáltatja a hátteret a globális lassuláshoz. 1928 óta mindössze három olyan elnökválasztási év volt, amely negatív hozammal záródott volna az S&P500 index esetében. Az elmúlt év decemberi zuhanása után nagyon fontos a republikánusok számára, hogy a választók elégedettek legyenek a nyugdíjbefektetéseik állásával.
Ilyenkor a regnáló elnök megtesz mindent, hogy a legjobb színben tűnjön fel, még akkor is, ha ezt olyan elferdítve teszi, mint Donald Trump akár a kereskedelmi háborús, akár a bevándorlási/kommunistaellenes/farmertámogató/adócsökkentő stb. propagandával. Ha jól sejtem irodalomórai emlékeimből, most tartunk a bonyodalom fejezetnél, a több frontos párhuzamos feszültségre pedig maga Trump akarja majd a katarzist szolgáltatni, pontosan időzítve, amikor épp a legjobb a népszerűség szempontjából, akár még Supermennek is beöltözve.
Ez utóbbit azért kétlem, mert a lenti ábra természetesen mém, ennek az új bulvár-korszaknak egy nagyszerű találmánya:
Kár, hogy ez az egész a mi bőrünkre is megy. Kampányeszközzé vált a világgazdaság Trump kezében, ahogy korábban is írtam és elnökválasztási kampány-üzemmódba kapcsoltak a piacok. Trump impulzív, aktív-agresszív fellépése azonban vissza is üthet.
A Moody’s hétindító anyagában összefoglalta az amerikai kereskedelmi fellépéssel kapcsolatos legfontosabb megállapításait. Elemzésük szerint, ha a magasabb vámtarifák hosszabb ideig érvényben maradnak, akkor az ennek következtében fellépő gazdasági lassulás a jövő évi elnökválasztás előtti kampány központi témájává válhat. A nemzetközi vállalatok által még elfogadhatónak ítélt fájdalomküszöb a Moody’s becslései szerint a 10 százalékos vámnál húzódik, ennél magasabb, például 25 százalékos tarifa már károkat okoz a globális kínálati láncokban, és egyértelműen rontja a gazdaság helyzetét világszerte. A lehetséges kimenetekről az ING elemzői itt írnak.
Ehhez adjuk hozzá, hogy a mindent mindennel összemosó, felületes globális “tömegtőzsdézés” korszaka jött el az elmúlt néhány évben. Természetes jelenség ez annyi év emelkedése után, senki sem akar lemaradni. A japán háziasszonyok bedöntik a török lírát, a mozgásokat pedig uralja a gépi kereskedés. A Fed a tömegtőzsde vélekedése szerint olyan bálvány, amely a piacok számára mozgatja az alapkamatot, nem a reálgazdasági folyamatokat figyeli. Szerintük a FED put (vagy korábban Greenspan put, azaz nagyobb piaci lejtmenet esetén a jegybank monetáris lazítással reagál) megmenti a részvénypiacokat, ha azok 5 százaléknál többet esnének.
Ezért értelmezték egyértelmű, kamatcsökkentésre utaló iránymutatásként a piacok Jerome Powell szavait. A Fed elnökének beszéde után adták a dollárt, vették a feltörekvő devizákat, így a forintot is. Az amerikai részvénypiac hirtelen felpattanását a korábbi tömeges shortpozíciók zárása is támogatta. A reakció hevesnek mondható, mivel a Powell-beszéd nem tartalmazott konkrét ígéretet, mindössze annyit, hogy a kereskedelmi háború növekedésgátló hatása érezhető, és a jegybanknak meg kell tennie a szükséges lépéseket.
A tömegtőzsde egy másik bálványa az inverz hozamgörbe, amelyet félni kell, “mert recesszió jön utána, de jó hír, mert kamatcsökkentésre készteti az amerikai jegybankot, ami után mennek felfelé a részvények.” Itt is érdemes icipicit olvasni: a Moody’s elemzése részletesen leírja, hogy a múltban a Fed általában lassan reagált a recesszió közelgő jeleire. Az Egyesült Államokban 2007 augusztusát megelőzően például 15 hónapon keresztül voltak magasabbak a rövid kötvényhozamok a hosszú lejáratúaknál. Egy másik válságidőszakban, 1998-ban azonban mindössze két hónapig állt fenn ez a piaci anomália, mielőtt a jegybank lazítani kezdett volna a monetáris feltételeken. A Moody’s statisztikája szerint 1984 óta összesen 42 olyan hónap volt, amikor az irányadó alapkamat legalább tíz bázisponttal magasabb volt, mint a tízéves állampapír hozama.
Azzal a mítosszal, hogy az inverz hozamgörbe egyenlő a recesszióval, itt igyekeztem leszámolni. Arról pedig, hogy a múltbéli statisztikák mennyire nem számítanak, itt írtam korábban.
Nem mondom, hogy ne kövessük a mémeket, a tömegtőzsdét és Larry macskát, “the chief mouser”-t Nagy-Britanniából (aki egyébként személyes kedvencem), hiszen a rövid távú, gyakran random mozgások kialakítását ők végzik.
De ne hagyjuk, hogy megsüketítsen minket a jelenlegi zaj. Keressünk legalább kicsit jobb forrásokat.
A cikkből néhány részlet (Powell és Moody’s) a Világgazdaság június 6-i számában jelent meg, minden más nem tényszerű közlés magánvéleményemet tükrözi.
(Szerintem jobb) források:
https://www.moodys.com/researchdocumentcontentpage.aspx?docid=PBC_1178534
https://think.ing.com/articles/world-trade-heading-for-the-worst-year-since-2009/
https://www.geta-ea.com/single-post/2019/02/02/The-Fed-Put-%E2%80%93-Versus-Fundamental-Reality-60
2 thoughts on “Túl sok a zaj”