“Csak néhány hónap telt el, amióta az Európai Központi Bank (EKB) döntött a monetáris lazító program kivezetéséről és most ismét kénytelen volt a lazítás eszközéhez nyúlni. Ugyanezt sugallja a növekedési és inflációs célok jelentős mértékű lefelé módosítása is”
röviden összefoglalva a kereskedők szerint ez volt a múlt csütörtöki jegybanki döntés üzenete és már nyomták is a gombot.
Az euró árfolyama a dollár ellenében 20 havi mélypontra bukott és az 1,10-es szint tesztelésétől csak a kifejezetten gyenge pénteki amerikai munkaerőpiaci adat mentette meg. A 10 éves német hozam, a kockázatkerülés fellegvára a hét eleji 0,17 százalékról egészen 0,06 százalékig zsugorodott, az európai részvénypiac pedig a szokásos kétirányú mozgásba kezdett: előbb fel, hisz újra jön az ingyen pénz időszaka, aztán le, hiszen az okok drámaiak, ez európai gazdaság még mindig a válság peremén egyensúlyoz.
Ezek a kezdeti reakciók a tapasztalatok szerint jó előrejelzői a rövid távú trendeknek is. Mivel az EKB az állományában található kötvényeket lejáratkor megújítja, tehát nem lépett a mérlegfőösszeg leépítése irányába, mint amerikai társa, a Fed, ez azt jelenti, hogy folyamatosan érkezik jegybanki kereslet a minőségi kötvénypiacok felé, a korábbiaknak megfelelő leosztásban.
Ez kifejezetten jó hír a centrum országok fix hozamú instrumentumainak és azoknak a kiváló minőségű vállalati kötvényeknek is, amelyeket az EKB egy kései fázisban bevont a vásárlandók körébe.
A tőkekulcsoknak megfelelő allokáció azonban azt jelenti, hogy ahogy eddig is, a periféria- tagállamok kötvénypiacai relatíve rosszul járnak. Ezért figyelmeztet a Saxo bank stratégája, Steen Jakobsen, hogy „a mediterrán országok állampapírjainak kamatfelára (a német államkötvényekhez képest) nőni fog.” A korábbi fázisokban a jegybanki állam és vállalati kötvényvásárlások árfelhajtásukkal kiszorították a vevőket erről a piacról és azok a kockázatosabb eszközosztályok felé indultak: így a nem befektetési minősítésű kötvények és a részvények is profitáltak a folyamatból. Most azonban, ahogy Jakobsen is feltételezi, „ az első félévben valószínűleg kedvezőtlen gazdasági adatok sora fog érkezni”, ezért kétséges, főleg, ha jóslata a német recesszióról beválik, hogy a részvénypiac és a bóvli kötvénypiac képes lesz –e még egy utolsó rallira Európában.
Az idő limitált, erre hívja fel a figyelmet a TLTRO III program futamideje is, amely a megszokott felére, két évre behatárolt. A Saxo Bank szakértője szerint új refinanszírozási program várhatóan nem sokat fog hozzáadni az euróövezet reál növekedéshez, ehelyett inkább a költekezési hajlandóságot növeli, mivel nem más, „mint keynes-i értelemben vett állami támogatás.” Ez pedig az első hurráoptimista hullám után kevés jóval kecsegtet: a dollár erősödése az alapanyagpiacokat és a feltörekvő gazdaságokat is sújthatja.
Középtávon más is megkérdőjelezi a TLTRO III sikerességét: mivel ez a program várhatóan a korábbiaknál némileg drágább lesz, már ha a 0 százalékot drágának lehet nevezni, de semmiképp sem fordulhat elő az, ami a TLTRO II-nél, hogy akár -0,4 százalékon lehetett hozzájutni. A Nordea elemzői arra számítanak, hogy elsősorban az olasz és spanyol bankok használják majd az eszközt, Ezt kommentálva Tom Kinmonth az ABN Amro stratégája csalódásnak nevezte a múlt csütörtök délutánt és a kockázatosabb kötvényektől, magasabb bétájú részvényektől, feltörekvő piacoktól való elfordulásra számít középtávon.
Hosszú távon két kitűnő szakember Larry Summers ex-amerikai pénzügyminiszter és Lukasz Rachel a Bank of Englandtól arra figyelmeztetnek, hogy mind az amerikai, mind az európai gazdaság egyre inkább
a korábbi japán mintára emlékeztet
ahol alacsony infláció mellett, az alacsony kamatszint és az óriásira duzzasztott mérlegfőösszeg lehet az új normális üzemmód. A szerzők azt is hozzáteszik, hogy a valódi okok Japánhoz hasonlóan az idősődő populáció, a gyenge produktivitási ráta által kiváltott makacsul alacsony infláció és a lassú növekedés. Az alacsony az új normál azt is jelentheti , hogy a következő időszakban nem lesznek képesek a szigorításra, sőt újra monetáris lazításra kényszerülnek. Ezt azonban aligha fogadnák kitörő örömmel már a részvénypiacok, mivel ekkor a jegybanki cél a feltételezett deflációs környezetben a recesszió leküzdése lenne.
A cikk eredeti formájában a Világgazdasában jelent meg március 11-én.
További olvasnivalók, források:
https://www.bloomberg.com/opinion/articles/2019-01-02/the-ecb-s-bond-giant-still-has-15-billion-to-play-with
https://www.bloomberg.com/news/articles/2019-03-07/fed-and-ecb-confront-a-new-normal-that-looks-a-lot-like-japan-s
https://e-markets.nordea.com/#!/article/47987/ecb-watch-the-illusion-of-a-real-easing-package
1 thought on “Egy lépés előre, kettő hátra”