A kontinens negyedik legnagyobb börzéje nem elérhető az európai befektetési szolgáltatók számára a hónap eleje óta, július 1 óta ugyanis életbe léptek azok a korlátozások, amelyek kölcsönösen sújtják a svájci és európai befektetési vállalkozásokat.
Ennek megfelelően az uniós befektetési vállalkozások már nem kereskedhetnek speciális engedély nélkül a svájci tőzsdén, és válaszul Svájc is megtiltotta a svájci részvények kereskedelmét az uniós piacokon. Mindkét fél és az ügyfelek is sokat veszítenek: az EU-s székhelyű közvetítő cégek eddig a kereskedés felét vitték a svájci piacon.
A kissé érthetetlennek tűnő két rendelkezés mögött egy sok éves vita patthelyzetbe fordulása áll. Az Európai Unió és Svájc az úgynevezett ekvivalencia elvén alapulva korábban igyekezett egymásnak hasonló gazdasági előnyöket biztosítani, mint amelyek az uniós tagországok számára járnak. Az értékpapírokról és kereskedési platformokról szóló megállapodásba azonban a tárgyalások során mindkét fél egyre több egyéb szempontot is megpróbált behozni, miközben az esernyőmegállapodásnak
elkeresztelt hibrid szerződéseket készítették elő.
Az ING összefoglalója szerint a már évek óta jó ütemben haladtak a tárgyalások a két fél között abból a célból, hogy a korábbi egyedi megállapodásokat egy nagy egyezménnyel helyettesítsék. A Brexit szavazás után az EU fel kívánta gyorsítani a tárgyalásokat és nyomást gyakorolt Svájcra. Kezdetben úgy látszott, ez működik. Tavaly novemberben politikai megállapodás született, amelyet azonban a svájci fél már nem ratifikált. Ennek oka főképp az, hogy a megállapodást belső ellenszenv fogadta, mivel egyetlen politikai erő sem kívánja azt a látszatot kelteni, hogy hajlamos engedni az EU nyomásának vagy veszélyeztetni a helyi magas bérszínvonalat épp az idei októberi választások előtt.
A hosszas huzavona eredményeként idén január óta külföldön csak úgy lehet az országban elsődleges székhellyel rendelkező cégek részvényeivel kereskedni, ha az adott piacot a Svájci Szövetségi Pénzügyminisztérium is elfogadja. Ezt az engedélyt vonták vissza az idei év második felétől, s így állt elő az a faramuci helyzet, amelyben a Novartis, az UBS vagy a Nestlé, bár az európai indexekben jelentős helyet foglalnak el, nem kereskedhetőek az Európai Unióban.
A svájci részvények elérhetők maradtak, hiszen az Egyesült Államokban, Szingapúrban és a világ számos más tőzsdéin is jegyzik őket. Sokan az anyaországhoz fordultak a hirtelen előállt helyzetben és már az első kereskedési napon a SIX Group közlése szerint a kereskedési volumen a szokásos 4 milliárd svájci frank helyett 4,4 milliárd frankot ért el. A Cboe, amely a SIX legnagyobb riválisa a svájci papírok forgalmát illetően naponta mintegy 1 milliárd franknyi forgalmat generál.
A szakértők szerint az EU és Svájc egyezségre juthatnak, miután idén választásokat tartanak Svájcban, ahol ez kampánytéma lehet. De a helyzet azért különösen figyelemreméltó, mert hasonló állapotra kell felkészülni, ha Nagy-Britannia elhagyja az Európai Uniót. Egyelőre a likviditással nincs gond, más tőzsdék átvették a kieső funkciókat.
Hosszabb távon azonban a tőkeáramlás megnehezítése miatt a veszteségek mindkét oldalról elkerülhetetlenek, ezek azonban nem elsősorban a svájci részvény-árfolyamokban látszódnak majd valószínűleg, hanem a versenyhelyzet sérülése a kereskedési költségeket emeli és a befektetési vállalkozások eredményességét rontja majd.
A cikk a Világgazdaság július 8-i számában jelent meg.
