Eleinte a nagy meleg elől jöttek ide a FED vezetői, elsősorban akademikus kérdéseket tettek fel egymásnak. Később azonban Alan Greenspan úgy gondolta, hogy a találkozásokat érdemes komolyabb döntések előkészítésére és kihirdetésére is kihasználni : miről tárgyalhatnak a világ jegybanki vezetői idén? Olvasmányos stílusban
Idén augusztus 22–24. között rendezik meg a Jackson Hole-i szimpóziumot, amelynek 1978 óta házigazdája a kansasi Fed. A gazdasági konferencián rendszerint monetáris vezetők vesznek részt, köztük jegybankelnökök, pénzügyminiszterek, elismert közgazdászok és pénzpiaci szereplők, összesen körülbelül 120 meghívott. Az éves gazdasági szimpóziumon megvitatják a legfontosabb jövőbeni monetáris döntéseket és trendeket, az elmúlt évtizedben nem egy Fed-elnök itt tett először bejelentést a monetáris politikájával kapcsolatos változásról.
A nyilvánosságra hozott tematika szerint a monetáris politika kihívásairól szól majd a vita. Tíz évvel a jelzáloghitel-piaci válság után a világ országai különböző mértékben tudták normalizálni monetáris politikájukat, miután a legtöbb jegybank hagyományos és unortodox eszközöket is kénytelen volt bevetni a recesszió leküzdése érdekében. A szimpózium összefoglalója szerint a különböző választott utak következtében a kamatszintek széttartanak világszerte, ami egy új, nem túl stabilnak látszó egyensúlyi állapotot hozott létre a devizaárfolyamokban és a kereskedelmi kapcsolatokban.
A hivatalos felvezető szerint a meghívottaknak azzal is szembe kell nézniük, hogy a jegybanki pénznyomtatási programok hosszú távú hatást gyakoroltak a pénzpiacokra és a tőkeáramlásra, valamint hogy a helyzet eredményeként az egyes országok monetáris politikai változásai minden korábbinál intenzívebben hatnak más országokra: a függőség erősödött. Azzal is tisztában kell lenniük, hogy a nyersanyag- és a részvény-, valamint a kötvényárak mozgásával most már előre kell tervezni, ha bármilyen lépésre készülnek.
Az biztos, hogy a kihívások között az élen szerepel majd a tartósan alacsony reálkamatszint hatása. Az Európai Központi Bank júliusban kérte fel az eurórendszer szakbizottságait, hogy vizsgálják meg, miként lehetne kialakítani a többszintű betétikamat-rendszert, amelyben a bankok kedvezőbb (azaz kevésbé negatív) kamaton tudnák elhelyezni a felesleges likviditást, növelve a kamatbevételeket. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban a Volcker-szabály fellazításán dolgoznak, amely 2013 óta elzárja a bankokat a rendszerszintű veszélyekkel is járó saját számlás kereskedéstől. Mindkét megoldás a bankszektor részvényeinek fellendülését segítené, és nyomás alá helyezné a rövid kötvényhozamokat is.
A szimpózium egyik leggyakrabban használt kifejezése egészen biztosan az MMT (modern monetáris elmélet) lesz. Eszerint a fiskális és a monetáris politika – félretéve a régi dogmákat – szorosan együttműködik. Optimális esetben így a lehető legmagasabb aggregált kereslet és az árstabilitás egyszerre érhető el. Ilyen együttműködésre hív fel például az ING friss elemzése Németországgal kapcsolatban. Az elemzőház véleménye szerint az előző válságban, 2008–2009-ben egy tipikusan keynesiánus stimulus segített a gazdaságon, mert nem voltak strukturális problémák, a gazdaság alapjai erősek voltak. Most azonban egy gazdasági szerkezetátalakító segítségre lenne szükség, amelyre az ING szerint megvannak a szabad pénzeszközök. Egy MMT-n alapuló stimulus az európai központi banki rendszer miatt csak szupranacionális szinten látszik elképzelhetőnek, de megvalósíthatónak jelenleg nem.
Egy másik dogma, az inverz hozamgörbe előre jelző képességét is áttekintik majd Jackson Hole-ban. Az inverzió azért fontos jel, mert a távolabbi lejáratú kötvények árfolyamát a következő évek inflációja és a gazdasági növekedés alakítja. Nagy általánosságban a nagyobb növekedéshez magasabb infláció párosul, ezért a hosszú lejáratú kötvények hozama addig marad a rövideké felett, amíg a gazdasági növekedés erősnek mondható. Sok kutató, pénzügyi szakember állítja, hogy a jegybanki pénznyomtatási programokkal átalakult a hozamgörbe reakciója, és többé már nem a recesszió előjele a hozamgörbe megfordulása. Ők általában az amerikai jegybankot teszik felelőssé a hozamgörbe megfordulása miatt, mivel a jegybanki mérlegfőösszeg leépítésének során aktívan változtatták a rövid és a hosszú lejáratú kötvények keresletét.
Ha már a recesszióról van szó, még egy új eszközt is megvitathatnak: a The Wall Street Journal értesülése szerint az amerikai jegybank anticiklikus tőkepuffert írhat elő a kereskedelmi bankok számára. A lehetőség már 2016 óta törvényben adott, de kérdéses a piac reakciója, hiszen a befektetők könnyen értelmezhetnék úgy a döntést, hogy a jegybank válságra készül: akkor pedig csináljunk egyet!
Ezzel gyakorlatilag körbeértünk, mivel az utolsó évtizedben a piacok jegybankvezérelt üzemmódba kerültek, és a legfontosabb kérdés, hogy ezt melyik jegybank meddig szeretné fenntartani. A gazdasági lélegeztetőgép lekapcsolása nehéz lesz, ez már most látszik. Különösen akkor, ha azok a nem túl valószínű jóslatok igaznak bizonyulnak, hogy augusztus végén Jackson Hole-ban túlléphetnek a jegybanki vezetők a szokásos devizapiaci egyeztetéseken, és hosszú évtizedek után először kommentálják a devizaárfolyam-mozgásokat, vagy likviditásszűkítéssel befolyásolják is őket.
A cikk a Világgazdaság augusztus 16-i számának Befektetés mellékletében jelent meg, a BÉT támogatásával.
