Donald Trump vasárnapi tömör, Kínát megfenyegető Twitter-üzenete után a legjobban azok kerestek a héten, akik a volatilitásra fogadtak, a CBOE indexe, a VIX két nap alatt 50 százalékot emelkedett, és január óta először törte át a 20-as szintet. A töretlenül erősödő amerikai részvénypiac nagyot korrigált, és a következő napokban – de reálisan nézve inkább hetekben – kiderül, mely szektorok és részvények zuhannak még tovább, vagy épp a korábbi aggodalmakon túllépve drágulnak rakéta-sebességgel.
A döntést felkészülten várják az elemzőházak, a legérzékenyebb és a legellenállóbb iparágakról és részvényekről már hónapok óta készen áll a listájuk. A UBS elemzői például az amerikai felhasználásból indulnak ki. Bár az amerikaiak csak a Föld népességének 5 százalékát teszik ki, ők használják fel a globális erőforrások 24 százalékát. Listájukon ezért főképp a technológiai és az ipari termelővállalatok szerepelnek: az Apple, a Qualcomm, a Micron, az AMD, a 3M, a Boeing, a Caterpillar, a General Electric és a United Technologies.
Már tavaly összeállítottak egy részvénykosarat, amely a leggyorsabban és legérzékenyebben reagáló vállalatokat tartalmazza. Szerepel itt többek között az ipari automatizálással foglalkozó Rockwell Automation, a nálunk is népszerű traktorok gyártója, a John Deere és több Kínára fókuszáló importcég is, mint a Pier 1. Külön kiemelik a kiskereskedelmi láncok – például a Best Buy, a Macy’s, a Gap és a Bed Bath & Beyond – nehéz helyzetét. Őket a hazai erősödő verseny, a bérek növekedése és az automatizáció is kihívások elé állítja, nem elég, hogy egyik fő beszerzési forrásországukkal és exportpartnerükkel, Kínával már egy éve egyre nehezebb üzletelniük. A szállítók, konténer- és kikötői szolgáltatók, speditőrök – Canadian Pacific, Freight Transports – részvényeinek árfolyama is úgy ugrál, ahogyan a pozitív vagy negatív hírek érkeznek. Jól megfigyelhető volt az előző időszakban az olajár és az olajfeldolgozók, finomítók és műanyaggyártók érzékenysége is a tárgyalásokról érkező hírekre.
A technológiai részvények közül a félvezetőgyártók speciális helyzete is világos: a UBS számításai szerint a szektorban megkeresett minden egyes dollárból 60 cent Kínából származik, ezzel az olaj után a második helyen áll a szektor a kereskedelmi egyensúlytalanságot tekintve. A véget nem érő listán az autó- és fémgyártók, a megmunkálók következnek.
Nemcsak iparág és szektor, hanem méret és index szerint is differenciálnak az intézményi befektetők. A konszenzus szerint a kisebb kapitalizációjú részvények – például a Russell 2000 tagjai – kevésbé szenvednek a kereskedelmi háború következményeitől, mint például a hagyományos iparágakra koncentráló Dow Jones index vállalatai.
Sok elemző azonban szkeptikus, és azt gondolja, hogy nem csak két kimenet létezik. Van esély egy még sok hónapig elhúzódó, a Brexit-tárgyalásokra emlékeztető, egyre jobban elmérgesedő helyzetre is. Szerintük ez a piac minden szereplőjére negatívan hatna, és a részvényárfolyamok lassú lecsorgását okozná. Az induló amerikai elnökválasztási kampányban a választók határozott döntéseket várnak majd, ezért ez a kimenet nem túl valószínű.
A piac már korábban is megmutatta, hogy mi történhet, ha tető alá hozzák az egyezséget. Tavaly december 3-án olyan hírek érkeztek, hogy a két félnek december első hétvégéjén sikerült megállapodnia. Egy napig az egész világsajtó is arról írt, hogy 200 milliárd dollár értékű kínai importra nem emelik meg a vámot 25 százalékra a jelenlegi 10 százalékról, és ezért cserébe Kína jelentős mennyiségű amerikai mezőgazdasági, energia és iparcikk vásárlását ígérte meg, hogy a két ország közötti külkereskedelmi egyenlőtlenséget enyhítse. Donald Trump azt is bejelentette, hogy Kína csökkenti és eltörli az amerikai autóbehozatalra vonatkozó rendkívül szigorú szabályozást. Majd másnap jött a kijózanodás, hogy nincs deal, mindössze arról van szó, hogy a magasabb vámok bevezetését három hónappal elhalasztották.
A kezdeti jó hírre mind a Brent, mind a WTI olajárfolyam napon belül 5 százalékot emelkedett, de vegyük figyelembe, hogy mindez az OPEC decemberi ülése előtt történt, ahol az olajpiaci szereplők kitermeléscsökkentést reméltek. A hírre a kínai részvények reagáltak különösen jól, ahogy az várható is volt. A hosszas lejtmenet után ekkor láttunk némi pozitív korrekciót például az Alibaba részvényárfolyamában. A Dow Jones index 300 pontot emelkedett, a legjobban a Boeing- és a Caterpillar-részvények teljesítettek. Európában a bányavállalatok és az autószektor tündökölt, a világ legnagyobb diverzifikált nyersanyag-előállítója, a Glencore, a chilei rézbányász Antofagsta és a brit bányavállalat, az Anglo American 6 százalék feletti pluszt tudott elérni a hírt követően. Érdemes kitérni az év eleje óta alulteljesítő autógyártókra, amelyeket nemcsak a lehetséges vámok, hanem a lassuló értékesítések is nyomás alatt tartottak. A legmagasabb emelkedést, 7 százalék felettit, a világ hatodik legnagyobb alkatrészgyártója, a Faurecia, a Valeo francia autóipari beszállító és a Daimler érte el.
Azoknak, akik a kereskedelmi megállapodásra támaszkodva szeretnének kereskedni, figyelmeztetés lehet, ami ezután történt: a hirtelen és teljes részvénypiaci kapituláció.
December 3-án kevesen kérdőjelezték volna meg, hogy teljes a siker, hisz az amerikai pénzügyminiszter, Steve Mnuchin is konkrét számokról, egész pontosan a kínai fél 1,2 ezermilliárd dolláros elkötelezettségéről beszélt, mint amelynek részleteiről később tárgyalnak. Talán az figyelmeztető jel lehetett volna, hogy a tárgyalások túl rövid ideig tartottak, és a végén mind a közös sajtónyilatkozat, mind a sajtótájékoztató elmaradt. Ezzel szemben a Fehér Ház és Peking külön-külön, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett közzé. December 4-én pedig már Trump is arról tweetelt, hogy a tárgyalások megkezdődtek, és kilencven napig tarthatnak. A Dow Jones 800, az S&P 90 pontos korrekcióval reagált, s akkor még nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet, a kereskedelmi háború pedig csak egy lesz a medvepiaci aggodalmak közül. Érdemes tehát kétszer is megnézni a kínai–amerikai megállapodásról érkező jó és a rossz híreket is.
A cikk részletei május 8-án és februárban jelentek meg a Világgazdaságban.
