Az eszközosztályok közötti kockázatmegosztás minden portfolióépítés legfontosabb lépése. A hagyományos „pénzpiac-kötvény-részvény-ingatlan-nyersanyag” közötti választás és súlyozás mellett egyre több új irányba is el lehet indulni az elmúlt években. De mielőtt újabb és kevésbé ismert területeket emelnénk be a kiválasztásba, érdemes megvizsgálni, hogy a különböző devizák között megfelelő módon porlasztottuk-e a kockázatot? Békeidőkben és a forintbefektető szemszögéből nézve az elmúlt években feleslegesnek látszott ez a kérdés. Hiszen a dollár, az euró és a svájci frank, melyek a hazai befektetők számára legkönnyebben elérhető devizák, „valahol a paritás környékén” mozogtak egymással szemben. Látszólag nem lehetett az elmúlt évtizedben túl nagy plusz hozamra vagy nagyobb biztonságra szert tenni az elmúlt évtizedekben azzal, hogy több devizát is tartunk a kosárban. Inkább a dollár jó évei és az amerikai részvénypiac felülteljesítése miatt az látszott, hogy a zöldhasú irányába érdemes túlsúlyozni.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor szinte kizárólag a megfelelő devizaarány lehet a kockázat csökkentésének hatékony eszköze. A menekülőeszközök közül az aranyról sokat írtunk már: amióta érzékelhető kamat jelent meg a pénzpiacokon, a nem kamatozó arany még hirtelen sokkok esetén sem viselkedik úgy, ahogy az ezt megelőző évtizedekben. Helyét átvették az osztalékrészvények, a tőkevédett alapok, sok befektető számára a kriptodevizák vagy árupiaci termékek. A másik menekülési irány, az amerikai állampapírok hozama is komoly csapásokat szenvedett el az elmúlt két évben. Mindegy is, hogy az amerikai hozamemelkedésért a kínai kötvényeladásokat, a megnövekedett kínálatot vagy az infláció megjelenése után tartósan magasan maradó hozamokat tesszük felelőssé, a portfolió kötvényoldala a rosszabb időnkben már nem biztos, hogy jól teljesít.
Érdemes ezért felfigyelni a svájci frank mozgására, amely az euróval szemben a 2018-as 1,20-as szintekről már mélyen paritás alá, 0,95 környékére erősödött az euróval szemben. Az erősödés begyorsult azóta, hogy a nagy jegybankok a mennyiségi lazításról a mennyiségi szigorításra váltottak és a globális pénzügyi kondíciók szigorodni kezdtek. A svájci jegybank (SNB) 2022 júniusában 2007 óta először emelt kamatot, méghozzá az elemzőket meglepő módon. Az 50 bázispontos emeléssel az irányadó kamat -0,75 százalékról -0,25 százalékra nőtt, majd nem múló szigorral az irányt mutató testület 1,75 százalékra emelte a kockázatmentes befektetésre vonatkozó rátát az infláció elleni küzdelem jegyében. Ez az ötödik egymást követő kamatemelést jelentette, a makacsnak mondott, mindössze két százalék feletti árnövekedési ütem számunkra pedig alacsonynak tűnhet, de az exportorientált reálgazdaságnak komoly problémát jelent. Bár a jegybank szerint az infláció még a jövőben is magas maradhat, további kamatemelésekre most nem számít az elemzői konszenzus.
A jegybanknak jól jött a kockázatkerülők érdeklődése a svájci deviza iránt, mivel az erősödő frank csökkentette a hazai árnyomást és azt kordában lehetett tartani. A befektetők pedig elégedetten vehették tudomásul, hogy ha portfoliójukban frankban kibocsájtott osztalékpapírokat vásárolnak, azok kétszeresen is kiegyensúlyozzák annak teljesítményét. Hiszen egyrészt a részvények alacsony bétájukkal a piaci sokkokban támaszt jelentenek. Másrészt ilyen esetekben a svájci frank erősödése forintban sokat ad a portfolió értékéhez.
A múltban a svájci jegybank nyíltan deklarálta, hogy számára a reálárfolyam stabilan tartása a cél, de ezt nem egyszerű finomhangolni. 2022 negyedik negyedévében az SNB 27 milliárdnyi devizatartalékot, 2023 első negyedévében pedig további 32 milliárdnyit adott el, hogy célját teljesítse. Az elmúlt egy évben a reálárfolyam három százalékkal erősödött. A jelenlegi várakozások szerint Svájc kereskedelmi partnereinek inflációja csökkenhet, így elméletben a reálárfolyam további erősödése korlátozott, de gyorsan fordulhat a kocka.
Az izraeli helyzet egyértelműen a japán jen és a svájci frank iránti keresletet növelte meg és ez a folyamat előfordulhat, hogy csak most kezdődött. Bár most a svájci frank erősnek mondható, a devizák rövid és középtávú mozgása nem kiszámítható. Így ha a geopolitikai kockázatok tovább erősödnek és a magas olajár továbbra is táptalajt jelent a svájci infláció számára is, érdemes lehet nem időzíteni és gyengébb frank-árfolyamra várni, hanem elvégezni a szükséges devizadiverzifikációs lépéseket. Hosszú távon ezeket a lépések nem elsősorban a hozam maximalizálására szolgálnak, hanem a háborús, politikai és egyéb sokkok leküzdésében segítenek. A devizadiverzifikáció tehát minden időkben segítheti a portfolió kiegyensúlyozott teljesítményét.
