Kollégáim, Medgyesi Csilla és Pető Sándor a Világgazdaságnál nagyszerűen összefoglalták az alaptényeket: GDP visszaesés, kereskedelmi kapcsolatok, ellátói lánc, kieső fogyasztás, félelem-faktor.
“A koronavírus-járvány hosszától függ, hogy mekkora visszaesésre kell számítani a kínai és a világgazdaságban. A globális ellátási láncban várhatóan hamarosan eldől az első dominó. Abban is egyetért a legtöbb elemző, hogy a legnagyobb problémát az év első három hónapjában okozza majd a járvány. Leginkább a feldolgozóipar, a kiskereskedelem és a turizmus szenvedi meg a kiesést, de lesznek nyertesek is, például a gyógyszeripar.”
Erről többet itt, a Világgazdaságban, előfizetőknek a pénteki számban és online, dupla oldalas, panoráma verzióban:
Eddig kevesebbet említett problémák:
Az S&P összefoglalója akár 800 milliárd dolláros hitelveszteséget is lehetségesnek tart a kínai bankrendszerben, amennyiben az egészségügyi krízis elhúzódik. A teljes bankrendszer mérete mintegy 41 ezer milliárd dollárt ér el. A hitelminősítő számításai szerint a rossz hitelek aránya akár meg is triplázódhat,6,3 százalékra. Ez azt jelentené, hogy 5,6 ezer milliárd juan értékű hitelt kellene leminősíteni. Az S&P szerint a kínai pénzügyi rendszer kevésbé ellenálló, mint ahogy az első pillanatra látszik, bizonyos bankok tőkéjét meg kellene emelni.
Ming Tan, az S&P hitelelmezője szerint a „kínai bankok inkább érzékenyek az idioszinkrotikus kockázatokra, amelyek egyrészt a kormányzati lépésekből, másrészt a kockázatmenedzsment hiányosságaiból vezethetők le, mint a rendszerszintű, szisztamatikus veszélyekre. Tan szerint a SARS-nál jelentősebb gazdasági hatásokra kell, hogy számítsunk a koronavírus esetében. Bár a bankrendszer és a gazdaság most erősebb mint 2003-ban volt, azt is látnunk kell, hogy a kínai gazdaság felívelő pályán volt, amikor a korábbi járvány kitört.
A kínai jegybank (PBoC) utoljára 2019-ben hajtott végre nagyobb léptékű stresszteszteket, amelyen a vizsgálatba bevont 30 bankból 5 elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója (CET) nem érné el az elvárt öt százalékot, hét másik pedig hat százalék alá esne egy pénzügyi kockázatokat hozó stresszhelyzetben. A teszteket azután végezte el a jegybank, hogy 20 év óta először állami segítségnyújtásban kellett részesítenie három bankot: a Bashing Bank, Bank of Jinzhou és a Hengfeng Bank kaptak tőkeinjekciót. Most az S&P szerint a Bohai Bank, a China Zheshang Bank és a Shengjing kerülhet sorra, ha a koronavírus miatt a GDP növekedés lelassul. Tan arra figyelmeztet, hogy a rosszul teljesítő hitelállomány a nagy bankok esetében is érzékeny a GDP növekedésre visszaesésére, amely már eddig is gyengítette a pénzügyi rendszert.
A kínai bankrendszer miatt a befektetők is aggódnak, a Hong Kongban jegyzett kínai bankrészvények több mint 10 százalékot estek január 10 óta, az esés mértékét alig tudta a jegybank intézkedéscsomagja tompítani. Pedig Kína igyekszik a legtöbbet nyújtani a legrövidebb időn belül. Egy éve nem érkezett annyi készpénz a bankközi piacra, mint most, csak kedden 57 milliárd dollárnak megfelelő juan enyhítette a likviditásszűkét reverse repo ügyleteken keresztül, további 800 milliárd yuan pedig folyamatosan kerül a rendszerbe. A likviditásnövelő intézkedés mellett a 7 napos és a 14 napos fordított repokamatot is csökkentették, 10-10 bázisponttal 2,4 és 2,55 százalékra.
Az S&P elemzője arra számít, hogy a bankokat felkérheti Peking, hogy segítsenek a szociális stabilitást fenntartani. Éppen az elmúlt hónapban adott ki a vezetés útmutatókat arra vonatkozóan, hogy hogyan kell kezelni a lakás és a hitelkártya tartozások-vissza nem fizetését. Ming Tan szerint ez is kevés lehet, újabb kamatcsökkentésekre számít, amelyek már nem csak a repokamatot mérsékelnék, hanem a célzottan a bankok kötelezettségeit is enyhítenék.
Az alapanyagpiac volt az első, amelyik megérezte a krízist
Több kínai termelő már force majeure-t jelentett, azaz nem tudják fogadni a megrendelt és megállapodott árut. Ez az arányokat figyelembe véve ijesztő:
Teljesíti -e Kína a kereskedelmi megállapodásban foglaltakat?
A Bloomberg hírei szerint még nem érkezett hivatalos értesítés arról az amerikai félhez, hogy Kína nem tudná teljesíteni a januári megállapodást. Ugyanakkor kínai hivatalnokok arról nyilatkoztak a hírügynökségnek, hogy reménykednek abban, hogy az Egyesült Államok hozzájárul ahhoz, hogy némi flexibilitással kezeljék a vállalásokat. A szerződésben természetesen szerepel „vis mayor” záradék, amely szerint természeti katasztrófa vagy más előre nem látható esemény bekövetkeztekor a két fél egyeztetni köteles. Folytatása következik, attól tartok.
A blogbejegyzés alapjául szolgáló cikk a Világgazdaságban február 5-én jelent meg.
