Szerintem lesznek nagy, akár 10 százalékot is meghaladó visszaesések a következő hónapokban, még gyorsabb visszapattanásokkal. De amíg tart a korlátlan pénz nyomtatása, addig valódi bear market nem tud kialakulni, legfeljebb a lower low-s vetíthetik előre a lassú kilábalás rémképét. Ennek később látjuk majd kárát, de ráérünk a károgással.
A múlt héten mintha csak május kezdetét várták volna a befektetők, az amerikai piacok az újra felerősödő kockázatokat kezdték beárazni. Záporoztak a riasztó hírek az Egyesült Államok és Kína között fokozódó feszültségről, egy újabb vámháborús ütközetről, a járvány eredetével kapcsolatos vádakról és a várható, mindkét fél által már tervezett válaszlépésekről.
Míg az elmúlt hetekben a makrogazdasági adatok által jelzett éles visszaesés nem látszott meg a részvényárfolyamokon, most hirtelen elég volt az első negyedéves GDP-adatokra pillantani, hogy a piac kijózanodjon a korábbi eufóriából. A Morgan Stanley elemzői szerint az euróövezeti és az amerikai GDP esése tudatosította a kereskedőkben, hogy beköszöntött a recesszió.
Egyre többen hasonlítják a mostani piaci hullámvasutat az 1930-as évek tőzsdei mozgásaihoz, és találják meg az analógiát: szerintük most a korábbi minimumok felé fordulnak majd a kereskedők, az áprilisi rali a bull trap volt, azaz az első korrekció a lejtmenetben.
A világ nagy jegybankjainak csaknem 4 ezermilliárd dollár értékű mennyiségi lazítása, a korlátlan amerikai eszközvásárlás – amely a Federal Reserve mérlegfőösszegét a GDP 38 százalékával emeli majd meg – nemcsak a pénzpiaci viszonyokat állította helyre, de egy túlságosan gyors meglepetésralit is hozott a kockázatos eszközök piacán. A technikai túlvettség mellett most az is elgondolkodtatta a befektetőket, hogy az S&P 500 index P/E-alapú értékeltsége úgy ugrott vissza 21 környékére, hogy az idei átlagos eredményvárakozások 25 százalék feletti mértékben csökkentek, tehát, sarkítottan fogalmazva, a piacok átlagosan drágábbak, mint a járvány előtt.
Régi közhely, hogy májusban el kell adni a részvényeket, és csak november elején visszatérni a piacra. Ez 1950 óta hosszú távon igazoltnak látszik, hiszen ennek a hat hónapnak az átlagos hozama csak 1,5 százalék, szemben a november–áprilisi időszak 7 százalékos eredményével. Aki 2016 óta gyakorolta ezt a stratégiát, az a nagy rali idején nagyot csalódhatott, hiszen a hónapoktól függetlenül emelkedtek a részvényárak. Mielőtt túl nagy jelentőséget tulajdonítanánk a múltbeli trendeknek, érdemes tudni, hogy az eredeti mondásban (Sell in May and go away, stay away till St. Leger Day) szereplő St. Leger-nap a leghíresebb brit lóversenyre utal, melyet minden év szeptemberének második szombatján tartanak. A londoni kereskedők a forró város elől menekültek el, s nem valamilyen szofisztikált kereskedési stratégiát követtek.
Érdemesebb tehát az aktuális helyzetre koncentrálni. A mérleg pozitív serpenyőjében a jegybankok lazítási programjai, az újrainduló gazdaságok és a járvány legyőzésének reménye van, a másikban az olyan fajsúlyú hírek, mint a tegnap közölt euróövezeti BMI, amely a felmérések 1997-es kezdete óta nem látott szintre, 33,4 pontra zuhant. A Nordea elemzői szerint a globális egy részvényre jutó második negyedéves nyereségvárakozásokat legalább 40-50 százalékkal kell csökkenteni év/év alapon, s értelmezésükben a járvány lehetőséget teremt az egyébként is tetszhalotti állapotban lévő kereskedelmi tárgyalások berekesztésére. Úgy látják, a novemberi elnökválasztás előtt meggyengült támogatottságú Donald Trump számára logikus lépés, hogy ismét agresszíven támadja Kínát, s többfrontos támadást indítson az olaj piacán is. Mindez az elemzők szerint arra enged következtetni, hogy az eddig látott volatilitás még növekedhet a piacon, a felpattanás helyét a csapongó kereskedés veheti át, még akkor is, ha hosszú távon továbbra is a jegybanki pénznyomtatás a legfontosabb tényező.
A cikk a Világgazdaság május 5-i számában jelent meg, a grafikonok a blogban kerültek be illusztrációként, a dőlt betűs kommentekkel együtt.
