Az olaj árának rövid távú változásait lehetetlen előrejelezni, olyan sok, önmagában is volatilis változó alakítja annak pályáját. Az elmúlt hónapokban meghatározó tényezőt jelent például a gazdaság újranyitása és az orosz-ukrán katonai konfliktus változó esélye. Azonban az OPEC és más politikai döntéshozók viselkedése, a kitermelési és középtávú beruházási problémák és a megújuló energiaforrások előtérbe helyezése könnyedén átírja a képet, akár néhány óra alatt is.
Még ennél is nagyobb frusztrációt okoz az olajjal és az energiaszektor papírjaival kereskedők számára a folyamatosan változó opciós kitettség, amely az elmúlt néhány év alatt meghatározó tényezővé vált a piacon. Az árupiacokon a derivatív pozíciók mindig is megszokottak voltak, hiszen sok esetben a fizikai leszállítást igénylő üzletek sem köthetők meg más módon. Ugyanakkor a valódi árupiaci mozgást ki nem váltó üzletek egyre nagyobb szeletet foglalnak el: a jegybankok mennyiségi lazítása és a zéró kamatok világában egyre több, nem iparági szereplő is érdeklődni kezdett az árupiaci derivatívumok iránt.
Az elmúlt 18 hónapban a Bloomberg adatgyűjtése szerint az áremelkedésre fogadó, olajjal kereskedők korábban nem látott mennyiségben halmoztak fel call opciókat. Ezek a szerződések általában 100 és 150 dolláros hordónkénti olajárhoz kötöttek. A pandémia közepén szinte ingyen lehetett ilyen opciókhoz jutni, a lezárások idején kevesen gondoltak arra, hogy valaha is háromszámjegyű lesz az olaj kurzusa. Egy évvel ezelőtt 100 dolláros call opciót 2022 decemberi lejáratra 24 centért lehetett venni hordónként, ennek most már négy dollár felett van az ára, a 100 dollár feletti tételeken pedig még nagyobb nyereséget lehetett elérni. A sokszoros hozam ellenére -a piaci információk szerint- sem a hedge fundok, sem a nagyobb befektetők nem kívánják eladni opcióikat, inkább kivárják, hogy a spot árfolyam a 100 dollár feletti szintre kerüljön.
Ahogy az árfolyam egyre közelebb kerül a call szerződések strike árához, a pénzintézetek, melyek eladták ezeket a szerződéseket, egyre nehezebb pozícióba kerülnek. Ezért, saját védelmükben future szerződéseket vásárolnak, ezzel hajtva tovább fel az árakat. A 22-es csapdája máris előállt: a bankok védekeznek a veszteség ellen, ettől emelkedik az árfolyam, amitől további fedezésre van szükség. A gamma squeeze néven ismert folyamat felfelé és lefelé is működik, úgy az olajpiacon, mint ahogy az egyedi részvények vagy indexekek piacán is.
A Wall Street önmagában nem tudja meghatározni a piaci folyamatokat, de figyelemreméltó, hogy csak az elmúlt hónapban a 100 dolláros árra kiírt call opciók kontraktusszáma 140 százalékkal emelkedett, s ez csak a jéghegy csúcsa, ez az adat a kevéssé átlátható OTC piacot nem foglalja magában.
A cikk a Világgazdaság február 1-i számában jelent meg a Stratégia rovatban.
