Járványkötvények a WHO-tól

Pandémia kitörése ellen is van biztosítás, például a WHO 2017-ben két kötvényosztályt is kibocsátott, 6,9 és 11,5 százalékos kuponokkal. A pandémiás kötvények kibocsátását a WHO kezdeményezésére Világbank a 2014-es és 2016-os ebola kitörések után kezdte meg, miután a szervezet arra a következtetésre jutott, hogy ha a nyugat-afrikai országok gyors pénzügyi segítséghez jutottak volna, akkor a teljes halálozási arány csak 10 százaléka lett volna az elszenvedettnek. A pandémia nagy területet érintő járvány, nem jelent feltétlenül globális érintettséget.

A katasztrófakötvények a biztosítási szakma jól bejáratott eszközei, amelyeket sokáig nem is ismerhetett a nagyközönség, az eredeti céljuk a kockázat csökkentése és szétporlasztása volt. Ma úgy működnek, mint a magas kuponú, kockázatos vállalati kötvénypiaci termékek. Egy biztosítótársaság kibocsátja a szokásos piacinál magasabb hozamú értékpapírt, amely abban az esetben, ha a természeti katasztrófa mérete elér egy előre meghatározott szintet, biztosítékként kezd működni. A befektető vagy nem kap vissza semmit vagy csak az eredeti összeg töredékéhez juthat hozzá, a tőkéből pedig a biztosítótársaság kifizetéseit finanszírozzák. A Financial Times leírása szerint a kötvényosztály, melynek hivatalos neve: Insurance-Linked Securities, általában nem kap hivatalos hitelminősítést, de a “junk” osztály felsőbb szintjeihez hasonlóan árazzák és kereskedik.

Ettől kissé eltérően a pandémiás kötvények akkor fizetnek a WHO-nak, ha egy járvány elér egy részletesen leírt mértéket, ezt hívják trigger szintnek. A fő különbség az időbeliség: a biztosítói igények általában az időjárás okozta katasztrófa lezajlása után jelentkeznek, ezzel szemben a járvány megállításának feltétele, hogy gyorsan rendelkezésre álljanak az anyagi források. Ezért a pandémiás kötvények triggere általában egy betegség elért esetszáma.

A tapasztalatok alapján 2016-ra a Világbank létrehozta a Pandemic Emergency Financing Facility (PEF) intézményét, a programba több viszontbiztosítót is bevontak, így például a Munich Re és a Swiss Re áll a kötvények mögött. A koronavírus most úgy látszik, jó eséllyel triggerként szolgálhat a 320 millió dollár értékű IBRD CAR 111-112 kötvények esetében. A PEF a kötvény mellett egy 105 millió dollár értékű swap megállapodást is tartalmaz, amelyet szintén a pandémiás kockázathoz kötöttek. Így már jól érthető, hogy a jelentett hivatalos eset és halálozási számok, a járvány időtartamának és földrajzi terjedésének meghatározása nem egyszerűen a tájékoztatást szolgálják. Ha a járvány veszélyessé válik nagyobb populációra, a WHO számára már nem csak a szokásos források állnak rendelkezésére.

A fent említett kötvény két osztályból áll, az A osztály 6,9 százalékos, a B osztály 11,5 százalékos kuponnal került kibocsátásra, az elsőt majdnem hetven százalékban katasztrófakötvényekre specializált befektetők jegyezték le, de a másodikra 42 százakban nyugdíjalapok jelentkeztek be és csak 35 százalék jutott a szakmának. Mindkét osztály több mint 70 százalékban európai pénzügyi befektetők tulajdonában van és a kockázatosabb B osztály elvileg idén nyáron lejár.

A kötvény koncepcióját, árazását és elképesztő hosszan megfogalmazott kibocsátási tájékoztatóját sokan kritizálták, itt egy példa a Financial Times-ból:

A 225 milliós A osztály lehívási feltétele 2500 haláleset a kiindulási országban, amelyből legalább 250 egymás követte, valamint 20 haláleset egy másik országban. Az A osztályos kötvényeket nem írja le nullára ez az esemény, hanem az alapcímlet 16,67 százalékát fordítják járványellenes célokra. A 95 milliós B osztály kifizetési szabályai még ennél is bonyolultabbak, itt attól is függ a kötvény értéke, hogy a nem kiindulási országok közül hányban fordult elő 20-nál több haláleset. Ha a SARS esetén rendelkezésre állt volna egy ilyen kötvény, akkor a 95 millió dollár 37,5 százalékát írták volna le a befektetők számlájáról és fordították volna a járvány megfékezésére. Ami meglepő lehet, hogy a két említett kötvény árfolyamán még nem látszanak a koronavírussal kapcsolatos aggodalmak, pedig az elmúlt évek járványainál volt, hogy majdnem működésbe lépett a trigger mechanizmus.

Vannak cinikus kétkedők is, akik szerint a kötvény borzasztó bűncselekmények elkövetésére késztethet szereplőket, hogy a trigger szint teljesüljön. Politikai okokból egész eszközosztály létjogosultságát is megkérdőjelezik, ismét a Financial Times-ból idézek:

A Világbank által kibocsátott globális járványügyi kötvények elenyésző részét képzik a teljes katasztrófa, azaz a „cat bond” piacnak. Ahogy az irányadó kamatszintek a nulla alá csökkentek világszerte és ahogy a klímaváltozás hatásai látszani kezdtek, úgy emelkedett a piac mérete a 2007-es 22 milliárd dollárról 98 milliárd dollára 2019 végére. Ezek a kötvények vonzóak magas hozamuk miatt és elméletileg diverzifikációs célokra is megfelelhetnek, mert nem korrelálnak a fejlett piacokkal. A gyakorlat azonban mást mutat, a pandémiás kötvények árfolyammozgásai gyakorlatilag megegyeznek a magas hozamú, nem befektetési kategóriájú kötvényekével. Egy nagyobb járvány eleinte mindig gazdasági visszaesést is okoz, így érthető a magas korreláció. Az időjárás kötvények együttjárása alacsonyabb a gazdasági ciklusokkal, ezért ezek alkalmasabbak diverzifikációra. Sokak számára fogadásnak és felelőtlenségnek tűnhet egy ilyen kötvény megvásárlása. De ha a biztosítási ipar oldaláról nézzük, akkor jól érthető a viszontbiztosítók álláspontja: „minden biztosítható, csak elég adat kell hozzá”.