Before the bell…

A Relative Strength Index (RSI) a leggyakrabban használt indikátorok közé tartozik, egy adott időszak árfolyam-emelkedéseinek nagyságát hasonlítja össze a csökkenések nagyságával. Az 1978 óta használt mutatóhoz két meghatározó szintet társítanak, a 30-es és 70-as értékek átlépésekor túladott illetve túlvett tartományról beszélnek a technikai elemzők. A kilenc napra beállított RSI ehhez képest az euró-svájci frank kurzusánál a 10-es érték alá bukott január végén, amikor a koronavírus keltette aggodalmak felértékelték a menedékdevizákat, így a japán jent és a svájci frankot. A 9 napos RSI ugyan nem benchmark, de látszik, hogy igen túlhúzott a frank kereskedése, s mivel a negatív kamatok nem túl vonzók, a svájci részvények is profitáltak az elmúlt hónapok folyamataiból: kötvényt már nem érdemes venni, a bankszámlám érezhetően csökken a pénz, ha rajta hagyjuk, így a svájci indexalapok növekedésre voltak-vannak ítélve. So far, so good 🙂

Középtávon több fundamentális változás is megalapozta, hogy a frank a jelentős jegybanki intervenciók ellenére 2018 áprilisa óta folyamatosan erősödik az euró ellenében. Az elmúlt év második felében világossá vált, hogy az Európai Központi Bank (EKB) nemcsak elhalasztja a kamatemelési ciklus kezdetét, hanem ehelyett újabb lazító programsorozatot indít és fiskális ösztönzésre hívja fel az eurozóna tagállamait is. Mindez változatlan svájci monetáris politika mellett felértékelte a frankot, a folyamatot a kiújult olasz stabilitási aggodalmak is erősítették. Ahhoz, hogy a benchmarknak számító euró-svájci frank keresztárfolyam átléphesse 1,075-ös kulcsszintet, még egy esemény kellett.

Az Amerikai Egyesült Államok a kereskedelmi megállapodással egy időben figyelmeztetett, hogy figyeli a svájci devizát, vizsgálva, hogy az ország szándékosan gyengíti -e a frankot, ezzel jogosulatlan előnyre szert téve. Nincs könnyű helyzetben a helyi jegybank, manipulatív tevékenységgel vádolják, miközben kedden minden idők legmagasabb kereskedelmi többletéről számolt be a svájci vámhivatal. A 3,9 százalékos éves alapon mért exportnövekedésben a szárnyaló svájci gyógyszerexport is erősen közrejátszott, a 37,3 milliárd frankos többlet egy ötödét a Novartis, a Roche és más gyógyszercégek külföldi eladásai tették ki. A kereskedelmi egyenleg mellett a folyó fizetési mérleg is többletes, így jegybanki devizagyengítő intézkedések logikusnak látszanak, hogy az ország el tudja kerülni a deflációt és exportja ne sérüljön a túl erős árfolyam miatt. Ezt azonban nehéz lesz elfogadtatni az amerikai Pénzügyminisztériummal. Erre a diszkrepanciára alapozva építik fel frank-vételi pozícióikat a befektetők. Azért ne gondoljuk, hogy a US Treasury nincs tisztában a helyzettel, tavaly vették le az országot a figyelőlistáról, de választási évben ezek is politikai döntések. A devizamanipulátor-státusz kiérdemlése bizonyos szempontból “dicsőség”, akit a téma érdekel, itt olvashat érdekességeket.

Lee Hardman a londoni MUFG Bank stratégája a Bloombergnek egyenesen úgy kommentálta az esetet, hogy „az amerikai döntés arra bátorította a piac szereplőit, hogy teszteljék a svájci jegybank frankgyengítő intervenciós étvágyát”. A szakember szerint a jegybanki frank-eladások folytatódni fognak, de rövid-távon bizonytalanság alakult ki. Egy hete Thomas Jordan, a svájci jegybank elnöke úgy nyilatkozott, hogy „a jegybank egyelőre nem állít újra hivatalos korlátot a svájci frank erősödése elé”. „Akár a kamatok is csökkenthetők szükség esetén, de tudjuk, hogy ennek mellékhatásai lennének” – tette hozzá Jordan. Ezzel együtt a svájci jegybanki kommunikációt érdemes óvatosan kezelni, mivel az a múltban is a jegybanki eszköztár része volt. Aki elég régen dolgozik ezen a piacon, emlékszik, milyen határozottan állította Jordan 2015 januárjában is, hogy nem nyúlnak az árfolyamküszöbhöz, közvetlenül annak elengedése előtt.

A cikk a Világgazdaság január 30-i számában jelent meg. Utólagos megjegyzéseim dőlt betűvel szerepelnek ebben a megjelenésben.