Before the bell…

Az európai nagyobb brókerházak 2020-ra szóló kitekintéseit ismertető bejegyzésre kaptam egy kommentet egy kedves követőmtől:

“Az ilyen elemzéseket azért csinálják, hogy becsalják a balekok pénzét a tőzsdére, ahol aztán elnyerik tőlük. Akinek nincs annyi pénze, hogy befolyásolni tudja a piacot ( egy adott részvény árfolyamát) az jobb, ha távol tartja magát a tőzsde fedőnevű pénzlenyúlástól.“

Mit gondolok?

Kedvenc vesszőparipám, a “mire jók az elemzések” témáról már itt a blogon is többször írtam, például itt. Véleményem majdnem hasonlít a kommentre, annyi különbséggel, hogy bár a jó és közepes elemzésnek van marketing ereje, a rossz elriasztja az ügyfelet, tartósan és hatékonyan. A siker a befektetőé, a kudarc az elemzőé vagy a brókeré ebben a világban. Tehát csak akkor érdemes valamilyen kereskedési ötlettel előrukkolni cégszinten, ha jó az esélye, hogy nagy bukás nem lesz belőle.

Szerintem nem is arra valóak ezek az elemzések, hogy kövessük őket 🙂 Inkább a mainstream irányt írják le, meglehetősen pontosan, dekára kiadagolva, hogy még mi fér bele a “legalább közepesen pontos” elemzési kategóriába.

Ahogy korábban is írtam, Keynes volt még a világháború előtt, aki megfigyelte, hogy a tőzsdei stratégia kigondolásakor nem arra kell törekedni, hogy valamilyen objektív megismerésre tegyünk szert. Richard H. Thaler idézi könyvében Keynes példáját a szépségkirálynő-választásról Londonban, ahol a verseny tárgya nem az, hogy ki a legszebb hölgy, hanem hogy ki találja el, hogy MÁSOK kik tartanak majd a legszebbnek. „A nyertesnek tehát nem azt kell kiválasztania, hogy akit ő a legcsinosabbnak tart, hanem azokat, akikről feltételezi, hogy megragadják a többi olvasó képzeletét… némi munka után eljutunk a harmadik fokhoz… „ ahol arra használjuk az intelligenciánkat, hogy kitaláljuk, hogy a közvélemény szerint mi lesz a közvélemény. Azt hiszem, vannak olyanok, akik a negyedik, ötödik és még magasabb fokozatokat gyakorolják…” (Keynes Animal Spiritjéből)

Tehát a nagy elemzőházak arra számítanak, hogy a többiek is arra számítanak…

A technikai elemzéshez hasonlóan mintegy önbeteljesítő próféciaként az elemzőházak mediánja is elég sokáig tud működni. A fenti logika azonban csak addig számít, amíg a mintázat megismétlődik. Utána a kellően bonyolult rendszerben pillangóhatás lép fel:

Egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését (Wiki)

A befektetés és szemfényvesztés közötti különbségről:

Amit a tőzsdéről, mint pénzlenyúlásról/kaszinóról gondolok, azt is megírták már régen. Paul Samuelsont gyakran idézik: „a befektetésnek olyannak kell lennie, mint amikor a festéket nézzük száradni egy elkészült képen vagy a fű növését figyelni. Ha izgalmas élményekre vágysz, inkább menj Las Vegasba.”

Sokszor leírtam már ezt is, de hátha van, akinek még új:

Mire való a tőzsde?

–hosszú távú portfólióépítésre, annak szigorú szabályai szerint, mert hosszú távon mind hallottak vagyunk, de előtte a nyugdíjunknak jót tehet, ha már a huszas éveinktől diverzifikált portfóliót építettünk

–középtávú swing tradingre, annak szigorú szabályai szerint, leginkább azoknak, akiknek van ilyen irányú szakmai tapasztalatuk és idejük kivárni

–rövid távú távú spekulációra annak a 0,1%-nak, aki állva marad 2 év után is ebben a szektorban, ha mindezt bennfentes információk nélkül teszi, akkor le a kalappal!

–pénzügyi kockázatkezelésre vállalatok és magánszemélyek számára

–kenőolajnak, a gazdaság motorjához, néha kicsit ragad, szutykos és fekete, de nélküle beállna a csapágy. (Van csapágy a motorban? SOS:) )

Mire nem való a tőzsde?

-hogy üljünk a kanapén meccset nézve és órák alatt halálra keressük magunkat, mert ez bizony aljas hazugság

-hogy 6-12 hónap alatt részvénykereskedésből megduplázzuk a családi vagyont

-hogy alacsony kockázatú, negatív reálhozamú termékekből hosszú távú megtakarítási profilt hozzunk létre.

Ps: Köszönöm az ötletet, Kiss Zorán!