Felpörögtek az események minden idők legnagyobb elsődleges tőzsdei részvénykibocsátása, a Saudi Aramco IPO-ja körül. A múlt hét végén publikált kibocsátási tájékoztatóban a befektetők most olvashatnak először hivatalos adatokat a szaúdi nemzeti olajvállalat terveiről. A piacot meglepte viszonylagos őszinteségük a kilátásokkal kapcsolatban, amelyek szerint az olajpiaci kereslet a következő húsz évben elérheti a maximumát, 2045-re már csökkenhet. A Royal Dutch Shell és a Total korábban már kifejezték aggodalmukat a kereslet zsugorodása miatt, de a szaúdi vezetés mostanáig inkább szó szerint a homokba dugta a fejét, ha erről kérdezték.
Pedig az Aramco helyzete az északi versenytársaknál annyival könnyebb, hogy – saját értékelése szerint – az egyik legalacsonyabb kitermelési költségszinttel büszkélkedhet, ezért piaci részesedése a nehezedő feltételek közepette is nőhet. Ezzel azért nem kell egyetérteni, de lássuk be, egy kibocsátási prospektus információiról van szó, mégsem lehet depresszióba burkolózni.
Az „egyéb kockázati faktorok” felsorolása sem kecsegtet túl sok jóval. A keresleti megfontolások mellett politikai bizonytalanság, a kormányzat előtt álló kihívások, a klímaváltozás és a devizakockázat áll a rizikólista élén. Azt is közlik, hogy a jelenlegi osztalékpolitika bármikor megváltozhat.
Az Aramco erősségét a több mint 260 milliárd hordós tartalékai adják, amelyből napi átlagban csaknem 10 millió hordónyit hoznak a felszínre. Számításaik szerint 2030-ig napi 11 millió hordó olaj- és kondenzátumkitermelés lehetséges, ami 13 millió hordóra is nőhet 2040-re.
Nem kis probléma, hogy az hiányzik a kitárulkozásból, hogy hány részvényt és milyen áron kívánnak értékesíteni. Így csak feltételezhető, hogy a becsült kétezermilliárd dolláros vállalatértéket valószínűleg nem éri el a kibocsátás. A Bloomberg úgy értesült, hogy az árazásról hamarosan érkezhet friss hír. A hírügynökség elemzői konszenzusa szerint 1,75 ezermilliárd dolláros cégérték a legvalószínűbb, az értékelések 1,1 ezermilliárdtól 2,5 ezermilliárd dollárig terjedtek. Az ajánlatokat november 17-től fogadják.
Itt a Forbes két sokat magyarázó grafikáján látszik a lényeg:
A kereskedés december 5-én kezdődhet meg a részvényekkel a rijádi tőzsdén – már ha minden jól megy, maga az IPO ötlete immár négyéves múltra tekinthet vissza. Az első hírek 2015-ben egy 5 százalékos pakett lehetséges tőzsdei bevezetéséről szóltak, a reménybeli százmilliárd dolláros bevétel Szaúd-Arábia költségvetési deficitjének csökkentését és az olajfüggőség oldását célzó fejlesztéseket szolgálta volna. Ez ma sincs másképp, ám időközben az átláthatósággal gondok akadtak: 2018 őszére világossá vált, hogy a vállalat nem szeretne túl sok adatot kiadni magáról. Azt csak találgatni lehetett, hogy nagypolitikai szándékok álltak-e az IPO elhalasztása mögött, vagy a szaúdi állam magasabb olajárfolyamra várt.
Kevéssé ismert, hogy az Aramco 50 százalékos nyereségadót fizetett korábban. Hogy vonzóbbá tegye a céget, majd az állam háromszor is csökkentette a társaságra kirótt adót, legutóbb pedig egy osztalékküszöb bevezetéséről is döntött. Az Aramco a magas adókulcs mellett is elképesztő számokat produkál, 111 milliárd dolláros tavalyi profitja az Apple, a Google és az ExxonMobil összesített nyereségének felel meg. A nyilvánosságra hozott adatok szerint az Aramco világ legnyereségesebb cége volt, így a megígért évi minimum 75 milliárd dolláros osztalékfizetés vállalhatónak látszik.
A kereslet jelentős részét szaúdi és régiós befektetők adhatják, a Bloomberg szerint az üzleti krémnek „erősen ajánlott” nagyobb mennyiséget jegyezni a részvényből. Kína tízmilliárd dollárral kíván beszállni, a többi közt a Selyemút Alap vásárolhat a papírokból. Jelentős lehet az orosz érdeklődés is, bár a Lukoil világossá tette, hogy nem vesz a szaúdi papírokból.
Julian Lee, a Bloomberg elemzője hívta fel a figyelmet arra a “véletlen egybeesésre”, amely szerint az OPEC kitermeléscsökkentésének decemberi update-je és az Aramco IPO árazása éppen egy napra esik. A szaúdiak eddig is túlteljesítették az OPEC kitermeléscsökkentési tervet, szemben az oroszokkal és az irakiakkal, akik épp, hogy a kötelező minimumot tolták be vagy még azt sem.
Moszkva és Bagdad már most kihasználja a kényes helyzetet, amelyben Szaúd-Arábiának közvetlen érdeke, hogy november végén egészen december 5-ig ne essen az olajár, ugyanakkor az is világos, hogy további túl nagy kitermeléscsökkentés sem szeretne bevállalni az Aramco tulajdonosa. Furcsa érdekkonfliktussal szembesül Szaúd-Arábia: egyrészt egy stabilan magas olajárfolyamban érdekelt, amelyhez azonban egy számára kedvezőtlen radikális kitermeléscsökkentésen keresztül vezet az út (amiben nem lesz partner Oroszország és Irak), hacsak nem lesz szerencséje az amerikai-kínai fél megegyezésével.
Az IPO-tájékoztató szerint egyéni befektetők kaphatják meg a teljes részvényállomány fél százalékát. A társaság hat hónapig nem tarthat rábocsátást, egy évig pedig tartózkodnia kell egy újabb kibocsátástól. De az is logikus. hogy ezt követően újabb részeket értékesíthetnek az Aramcoból, meg kellene tehát találni azt a stratégiát, amelyben a kibocsátás után sem esik az árfolyam.
A cikk eredeti verziója a Világgazdaságban jelent meg november 12-én.
