Már nem jó előrejelző Dr. Réz árfolyama

Technológiai váltások, piaci szerkezetátalakulás és a kereskedelmi háború miatti pozíciófelvétel torzítja a réz és a gazdasági ciklusok közötti historikusan szoros korrelációt. Az olajjal való kapcsolatot is újra kell értelmezni.

A réz a vasérc és az alumínium után a harmadik leggyakrabban használt fém, árfolyamát elméletileg a helyettesítők elérhetősége, a keresleti és a kínálati tényezők mellett a gazdasági ciklusok és az azokhoz társuló kamatkondíciók alakítják. Bár az emberiség már több mint tízezer éve használja ezt a fémet, az újkori felhasználási boom egyidős a modern házépítési és közlekedési megoldások (vezetékek, csatornák, fűtési-hűtési és jelzőrendszerek) megszületésével.

Nem meglepő, hogy a jelzáloghitel-piaci válság alatt – a házépítések visszaesése miatt – drámaian csökkent az alapanyag iránti kereslet és az árfolyam, miközben a közeli rokon ezüst kurzusa jobban tartotta magát. A legutóbbi időben az új energiával hajtott járművek és a kínai nemzeti vasúthálózat elektromos rendszerének modernizálása támasztja az árfolyamot.

A réz árfolyama kiszámíthatatlan tényezőkre is reagál: mivel a kitermelés nagy része Dél-Amerikában zajlik, az ottani időjárási, munkaerőpiaci és politikai anomáliák is rányomják bélyegüket a kurzusra. A két legnagyobb felhasználó az Egyesült Államok és Kína, ebből ered a gazdasági fellendülés és a réz árfolyamának csaknem húsz éve tanulmányozott szoros együtt járása. A réz árfolyamában bekövetkezett hirtelen fordulat általában gazdasági ciklusváltást is jelentett, így kapta a „doktor” előtagot a réz a piaci szlengben.

Photo by Andrea P. Coan on Pexels.com

Kicsit messzebbre visszatekintve: a réz és az olaj árfolyama erős korrelációt mutatott. Ez sem volt véletlen, hiszen a réz kitermelési költségének a 30 százaléka a felhasznált energia, 50 százaléka pedig a finomítási folyamat. Az olajpiac átrendeződése azonban megváltoztatta ezt a kapcsolatot. A kínálati oldalon az olaj esetében az Egyesült Államokban elterjedt repesztéses technológia okoz folyamatos negatív sokkot, amelyet felerősít a zöld alternatívák előretörése. Ezzel szemben bár az amerikai és a kínai kereslet határozza meg elsősorban a réz árfolyamát, a volatilitást megsokszorozza, hogy az elmúlt évtizedben a kínai hitelfelvevők biztosítékként is használták rézkészleteiket. A réz árfolyamának esése ezért együtt jár a hitelállomány minőségének romlásával, céltartalékok képzésével és vállalatok bedőlésével. Így mostanra az olaj és a réz együtt járása szétválni látszik, bár hosszú távú megfigyelési periódusban a kapcsolatuk még mindig nagyon szoros.

Photo by Mike on Pexels.com

A termelési és helyettesítési szokások megváltozása is rongálja a korrelációt. Kína élre tört a rézhulladék importjában, miközben javul a hasznosítási hatékonysága. Van más megoldás is, ha túl drága a sárga fém. A réz helyettesítője az alumínium, amelynek 115 milliárd dolláros piaci mérete már alig marad el a réz 145 milliárd dolláros piacától. Az alumínium nagy előnye, hogy még a réznél is könnyebben hasznosítható újra, és a folyamat mindössze az eredeti termeléshez szükséges energia 5 százalékát igényli.

Megváltozni látszik az a kép is, amely szerint a réz mozgása előretekintő indikátorként használható, és jelzi az S&P index irányváltásait is. Idén tavasszal és ősszel az együtt járás az S&P 500 és a réz esetében egyenesen negatívvá vált. 1999 és 2007 között az ilyen fordulat, amikor a részvények még emelkedtek, de a réz árfolyama már zuhant, a piaci bessz előjelének számított, most azonban a kereskedelmi háború megváltoztatta a kínálati-keresleti viszonyokat.

Az ING számításai szerint a világ aggregált rézkeresletéből Kína 52 százalékkal veszi ki a részét, az alumínium esetében ez az arány 55 százalék. A kínai kereslet finoman szólva is stagnál, mivel az autóeladások csökkennek, a gazdaság lassul, hiába a kormányzat iparra koncentráló stimulusa. Az exportőrök azonban nem kívánják a raktárkészleteiket feltölteni, mert egyrészt további árcsökkenésre számítanak, másrészt még vámemelésektől is tartanak. Az alacsonyabb értékesítési árak a drágább működtetésű afrikai bányákat már kényszerpályára sodorták, de áremelkedésnek még nyoma sincs.

Ezzel szemben a gazdaság kései ciklusának megfelelően virágzik a korábban említett rézhulladék-hasznosítás, annak ellenére, hogy a környezetszennyezés miatt a kínai vezetés igyekszik korlátozni. A szabályozás azonban könnyedén megkerülhető, ha a szétszerelés nem Kínában történik. Távolabbra tekintve látható, hogy a kínai iparszerkezet átalakulása a korábbi beruházásalapú növekedést fogyasztási bázisra helyezi. Ez pedig kevesebb rezet igényel, így hiába az új technológia előretörése, a végső szaldó negatív a réz számára.

A másik oldalon az olcsó, nagy mennyiségben rendelkezésre álló likviditás és a gazdasági stimulusok, a részvény-visszavásárlások még mindig fenntarthatják a ralit az S&P 500 indexben, sokak szerint ezzel is magyarázható a mostani széttartás a réz és a tőzsdeindex között.

A cikk a Világgazdaság Befektetés mellékletében jelent meg 2019 október 18-án

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük