A múlt héten arra a hírre, hogy július és szeptember között az előzetes adatok alapján a várt 4,8 százalék helyett öt százalékkal nőtt a GDP, csak néhány óráig tudott erősödni a forint az euró ellenében. Hasonló volt az FX- piaci reakció, amikor a Moody’s közzétette friss véleményét, mely szerint a magyar GDP növekedési üteme a továbbiakban lassul ugyan, de 2020-ban és 2021-ben is 3,2 százalék körül lesz. Ezzel szemben az árfolyam „ugrik” minden soft, nem ténybeli megjegyzésre vagy véleményre, ha az eurózónához való csatlakozás esélyéről van szó és különösen érzékenyen reagál a döntéshozók nyilatkozatának tényére az MNB árfolyamcéljával kapcsolatban, még ha a nyilatkozat nem megy túl az évek óta megszokott frázison, miszerint az „MNB-nek nincs árfolyamcélja”. Miért nem árazza be a forint a jó híreket és várható-e, hogy a jelenlegi gyengülő pályáról letérjen az árfolyam?
A rövid távú devizapiaci folyamatok -bár sajnos utólag- de sokszor könnyen tettenérhetők, különösen ha kisebb méretű gazdaságról van szó. A versenytárs devizák közül a forint vált a legkönnyebben shortolhatóvá. A nullához közelítő rövid futamidejű forint kamatok reálértékben még alacsonyabbak. Itt nem csak a prompt devizakereskedésről van szó. Az OTP vagy Richter raliban vagy a forintban kibocsátott államkötvények mozgásában részt venni kívánó külföldi alapkezelők szinte költség nélkül tudnak az árfolyamemelkedésre spekulálni anélkül, hogy a devizakockázatot futnák. Ezt az elképzelést támasztja alá az MNB két statisztikája is egyrészt a külföldi szereplők kumulált devizapiaci pozíciójáról másrészt a külföldiek szereplőnként összesített forint melletti és elleni pozícióiról. Míg az előbbi folyamatosan épülő short állományt mutat, az utóbbi a piaci folyamatokat kiegyenlítendő bizonyos időszakokban nettó vételbe fordul, ilyenkor korrigál az euró-forint kurzus.
MNB ábrakészlet
Sokkal nehezebb a hosszú távú leértékelődési trendet néhány faktorral magyarázni. A Hold Alapkezelő mellékelt grafikájában az S&P500 és forint együttjárása nem oksági kapcsolatban állnak, hanem mindkettő mögött a globális kockázatvállalási étvágy áll. Figyeljünk fel arra, hogy a jobb tengelyt széthúzták, tehát a 303-330-as mozgástérben a forint látszik, hogy már nem klasszikus feltörekvő devizaként viselkedik, amit együtt szoktak venni a részvényekkel a kockázatvállalási étvágy erősödésével.
Hold Alapkezelő: EURHUF és S&P500
Ha térségünkben körülnézünk, akkor a román lejjel való együttmozgásra figyelhetünk fel: míg a szokásos, régebbi proxik, a lengyel zloty és a cseh korona egészen eltérő pályát követnek. A két gyengülő devizát a prociklikus gazdaságpolitika köti össze, amely Romániában a külkereskedelmi mérleg romlásával jár együtt. A magyar egyensúlyi helyzet ennél jóval összetettebb és külön figyelmet érdemel.
A hazai folyó fizetési mérleg többlet eltűnésénél ugyanis sokkal többet nyom a latban az európai és magyar monetáris politika változásaival kapcsolatos várakozás, mivel a devizapiacok szinte mindig ex-ante, a várakozásokra alapozva áraznak. Ha marad a régió legtámogatóbb monetáris politikája, -ahogy a legutóbbi Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatdöntő ülés papírformát mutató kommunikációja is valószínűsíti-, akkor a 2020-ban várható újabb lazítás az Európai Központi Bank részéről újabb mozgásteret enged az MNB számára a devizapiaci logika szerint. Így tehát indokolt a további gyengülő pálya, még ha reálgazdasági faktorok alapján időleges alulértékeltség is alakul ki.
A cikk a Világgazdaságban jelent meg november 20-án.
Kedves Mónika!
A helyedben én nem írtam és magyaráztam volna ennyit.
A kamatparitás miatt szabad piacon a magasabb kamatú pénz leértékelődik az alacsonyabb kamatú pénzhez képest.
A magasabb kamatú pénz kamata azért magasabb, mert az inflációja magasabb.
Ezért jelen esetben a forint további leértékelődése várható az euróhoz képest.
Ugyanakkor az MNB kellő devizatartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy szükséges esetben erősítse a forint árfolyamát, forintvásárlással.
Keynes jó példával járt elől, már ami a meghalást illeti. Ő már 1946-ban meghalt. De én nem vele foglalkoznék.
Inkább azt találom érdekesnek, hogy már az első Fidesz-kormány alatt elkezdett túlzottan erősödni a forint, és egészen 2008 végéig erősödött.
Ez nem a magyar gazdaság kiváló teljesítménye miatt történt, hiszen nem volt kiváló teljesítmény. De nem is a nagyon alacsony infláció miatt, mert az infláció bizony elég magas volt. De az MNB-t egy olyan állat vezette, aki szerint az inflációt alapkamat-emeléssel kell kivédeni. Persze nem védte ki, hanem csak a gazdasági élet állt meg. Amitől aztán még magasabb lett az infláció és csökkent az életszínvonal. A forintot mesterségesen felerősítették ( Járai -Simor) olyan magas forintkamattal, melyet még a magyar infláció sem indokolt.
Ezek után az a kérdés, hogy ki húzott ebből hasznot???