Nem a Szent Grál, csak etikus befektetések

A népesség jelentős része valamilyen erkölcsi vagy vallási meggyőződés szerint dönt a mindennapok során. Számukra már a nyolcvanas években megjelentek az etikus befektetési alapok, amelyeknek a tevékenysége átlátható, s ezáltal az adott értékrenddel össze nem férő társaságok kiszűrhetők a portfólióból. De vajon más előnnyel rendelkeznek -e ezek a befektetési formák?

Etikus befektetések és befektetők sok évszázada jelen vannak a piacokon. A Korán például nem engedi a kamatszedést (legalábbis a nyugati kultúrákban ismert formában), a rabszolgatartásba való befektetést sokan kerülték a 18. században az Egyesült Államokban. A modern időkben a hatvanas-hetvenes évek új hullámos törekvései hozták el ezt az irányt az eszközkezelésbe. Az 1990-es évektől kezdve fokozatosan a környezettudatosság felé tolódott az érdeklődés, és a megújuló energiát vagy a fenntartható fejlődést támogató vállalkozások kerültek előtérbe.

A kezdeti buktatók után az évezred fordulójára viszonylag gyorsan kialakult az ESG-szemlélet a tematikus alapok részpiacán, ne felejtsük ugyanis el, hogy értékesítési szempontból milyen kiváló érvet jelent az etikus személelet. A magyarban a fenntartható kifejezés terjedt el, az ESG az angol environmental, social and governance szavak kezdőbetűiből képzett rövidítés, tehát kicsit mást takar. Olyan társaságokra utal, amelyek több párhuzamos elvárást is figyelembe vesznek: szigorú környezetvédelmi, szociális és vállalatirányítási kritériumokat kell hogy teljesítsenek a „márkanév” elnyerése érdekében.

A piac alapvetően szkeptikusan fogadta ezeket a kezdeményezéseket, mert a szereplők úgy látták, hogy a fenntartható vállalatok kevesebb profitot termelhetnek. Az új technológiai és modern ökológiai megoldások azonban nagy valószínűséggel elmossák ezeket az aggodalmakat. A hozamszint mérése is nagy kérdés, hisz a tőzsdén a számszerűsíthető hozamok a legfontosabbak az összehasonlításhoz, míg itt más szempontokat is figyelembe vesznek az alapkezelők.

De sokszor kérdezik, vajon milyen prémium számolható fel az ESG-szemlélet megvalósításakor, hogyan mérhető a helyes viselkedés hatása a világgazdaságra. Kezdetben sok visszaélés és némi átláthatatlanság is jellemezte az iparágat, mára viszont egyre szigorodó ipari szabványok többé-kevésbé, de gondoskodnak a transzparenciáról.

Több indexcég is kiterjedt ESG-indexstruktúrát tart fenn, például a Dow Jones Sustainability indexcsalád a fenntarthatósági kritériumok alapján rangsorokat is képez. Az MSCI ESG-családja katolikus és iszlám benchmarkot is közöl, de választható fosszilis tüzelőanyagokat vagy fegyverkereskedelemmel kapcsolatot nem tartó index is. Azt gondolhatnánk, hogy kevesek kiváltsága az ilyen alapon történő válogatás, de ez nem így van. A Swiss Re viszontbiztosító már 2017 óta ilyen, kizárólag ESG-társaságokba fekteti be a tőkéjét. Az indoklás szerint az ESG-vállalatok árfolyamai ritkábban omlanak össze. Így csökkentik annak a valószínűségét, hogy olyan cégbe nyúlnak bele, amely csődbe jut, hosszú távú profitkilátásaik pedig a Swiss Re véleménye szerint főként az új iparágakban sokkal jobbak.

Az új generációk érdeklődése megnövekedett a tematikus befektetések iránt, s őket már valószínűleg nem lehet néhány színes prospektussal megnyerni. Azéletszemléletük része az ESG, tavaly az Egyesült Államokban több mint 140 új fenntartható alap indult, és a piac már 12 ezermilliárd dollárnyi eszközt kezel, ami a teljes amerikai kezelt vagyon egynegyede. Világszerte 720 ezermilliárd dollárt tesz ki az ilyen alapok nettó eszközértéke, a hedge fundok 30 százaléka már ezeket a szempontokat is figyelembe veszi a korábbi tapasztalatok folytán.

Ha azonban a teljesítményt nézzük, akkor úgy tűnik, az etika nem elég a jó teljesítményhez. Vannak hosszú távú kiemelkedő track recordok, azonban ahogy a hagyományos befektetéseknél, itt is jelentős a szórás, és sem az alapkezelő személye, sem a múltbeli teljesítmény nem jelent biztosítékot a jövőre nézve. Itt egy egész sor iparági szereplő teszi le a voksát az ESG szemlélet mellett, de hosszú idősoros, működő bizonyítékot egyik sem közöl.

Ha nem megy etikusan akkor nézzük az ellenkezőjét! Érdekes részcsoportot alkotnak azok az alapok is, amelyek épp a „bűnös iparágakat” részesítik előnyben. Az egyik leghíresebb a Vice Fund, amely a fogyasztói viselkedés kiszámíthatóságára alapoz. Alkoholfogyasztók, dohányzók, szerencsejátékosok költéseit megfigyelve, az üzleti ciklusokon keresztül igyekszik trendeket felkutatni. Úgy tartják, ahogy teret nyer a fejlett világ, úgy megy keresztül radikális változáson a rendelkezésre álló jövedelem és a fogyasztás is. Az elmélet jól hangzik, az alap statisztikái szerint azonban az S&P 500 Total Return indexet nem sikerült még lekörözni sem öt-, sem tízéves horizonton.

Szent Grál tehát nincs, a tematikus alapok mindenestre sok befektetőt vonzanak, amelyben a kognitív disszonancia redukciója is szerepet játszhat. Nekem a bűnbánó és búcsúcédulák ugrottak be mégis. A valóság lehet, hogy kiábrándító, de még mindig a ROIC az egyik legjobb mutató a várható tőzsdei hozam becslésére:

Források, további olvasnivaló:

https://www.blackrock.com/corporate/literature/whitepaper/bii-sustainable-investing-may-2018-international.pdf

https://www.fool.com/investing/2019/05/22/does-esg-investing-produce-better-stock-returns.aspx

A cikk eredeti változata a Világgazdaság Befektetés rovatában jelent meg június 21-én.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük