Azt olvasom a Bloombergen, hogy már 60 000 bolívar egy dollár a feketepiacon és mivel az ország bankjai nem kínálhatnak devizaszámlát, a helyi vállalkozók lakásai és üzletei kezdenek azokra az időkre hasonlítani, amikor Escobar-filmekben látott kábítószerdollárokat dugdosták Kolumbiában párnacihába, cipőbe. Azért ilyen helyekre, hogy ha szaladni kell, gyorsan elő lehessen kapni azokat.
Egy biztosításokkal foglalkozó ügynök például az irodai WC-tartály belsejére ragasztja fel az amerikai devizát, sok idős szülőt és rokont utaztatnak hetente többször 9900 dollárral az Egyesült Államokba, amely összeg az amerikai vámrendelkezések készpénzbeviteli limitjének felel meg. Ez megvan, emlékszünk, amikor a nagypapát is autóba ültettük, hogy a valutakeretet kihasználva behozhassuk a fagyasztószekrényt.
Itt például sorba állnak-üzemanyagért sok más mellett.
Szocializmus, ennyi- mondhatja az olvasó. De ez a szerencsétlen szegény emberek és a tömeggyilkosságok országa, ahonnan legalább ötmillióan menekültek el, miközben a világ legnagyobb elméleti olajkészletén ül! Ezt nem tudom felfogni ép ésszel, akármennyire is értem a mögötte meghúzódó tényeket.
“… a világ legnagyobb elméleti olajkészletén ül!”
Ezt a vélekedést már vagy öt különböző országról olvastam. 🙂
“Szocializmus, ennyi- mondhatja az olvasó.”
A hozzáértő olvasó nem ezt mondja, hanem azt, hogy “Elmebaj!” – katonai erővel fenntartva.
A szocializmus azért más.
Egy visszafogott áttekintés: https://news.harvard.edu/gazette/story/2019/02/harvard-expert-tries-to-make-sense-of-venezuelas-collapse/
Köszönöm szépen a linket.
Beleolvastam. Szórakoztató, hogy még wc-papír sincs. Éppen úgy, mint egykoron a Szovjetunióban. 🙂