Egy évvel ezelőtt az EUR/USD konszenzus mostanra 1,20-1,25 közé várta a devizák keresztárfolyamát. Nem így lett. Pedig a Federal Reserve (Fed) legutóbbi ülésén ismét 25 bázisponttal 1,50–1,75 százalékra csökkentette az irányadó kamatsávot. A testület idén már harmadszor mérsékelte az irányadó rátát, még sincs nyoma a jelentős dolláreladási hullámnak.
Ráadásul mostantól a Fed valószínűleg szünetet tart a kamatcsökkentési ciklusban, tehát a dollárra ható tényezők közül ez az egy jó eséllyel stabil lesz az év végéig. Miért tévedtek ekkorát az elemzők? Ilyen időszakokban más elemek lépnek elő a dollár mozgásának meghatározásában, ebből veszek most elő néhányat, inkább csak felsorolásképp. Ez az írás most arra hívja fel a figyelmet, hogy ne csak egy faktorra figyeljünk, nem kíván igazságot tenni az EUR/USD paritást és a nagyobb korrekciót várók között. Ebben a Nordea kiváló anyagai segítenek, hozzátéve, hogy a faktoroknak megközelítőleg azt az egy harmadát soroltam fel itt, amelyek aktuálisan érdekesek.
A dollár erősödése egyrészt a menedékdeviza jellegnek és a globális bizonytalanságoknak tudható be, a Cold War 2.0 egész biztosan nem volt benne az 1,20-1,25-ös előrejelzésekben.
A dollárgyengülési jóslat be nem válásának a másik vezető oka nem elsősorban az Egyesült Államok, hanem a világ többi részének gyengélkedése. Valóban csökkent az amerikai kamatszint és a GDP növekedés is, de az amerikaiak még mindig az égő bot szerencsésebb végét fogták meg, ez a növekedési potenciál-különbség támogatta a dollárt.
Ugyanígy a hosszabb pálcát húzták, amikor a maginflációs differenciált nézzük, ami egyébként némi time lag-gel a devizapár előrejelzését sokban segíti. Az európai infláció az egyik legnagyobb talány, az EKB sem tudja megmagyarázni, hogy ilyen mennyiségű QE és más lazítás után miért nem látszik még csak nyomokban sem. (Ennek strukturális okairól itt írtam korábban.)
A jövő szempontjából az első és legfontosabb a kamatdifferenciál más országokkal szemben. A fejlett piaci gazdaságok közül Nagy-Britanniában az előrehozott választások előtt nem várható monetáris politikai fejlemény. A fejlődők közül aki tehette, már lazított, az idén zajló ciklusközi amerikai kamatvágási hullámot sok ország használta ki, a kereskedelmi háborúban beállt némi enyhülés miatt ezek a devizák alig vesztettek értékükből az elmúlt időszakban. (a forintot vegyük ki ebből a képből most) A jövő kétesélyes: ha valóban sikerül tető alá hozni a tegnap bejelentett amerikai–kínai egyezséget, a feltörekvő piaci devizák megőrizhetik előnyüket, a kereskedelmi háború újabb fellángolása esetén azonban a most be nem árazott különbség gyorsan kiegyenlítődik és ismét a dollár “rulez”.
Japán, valamint elenyészően kis eséllyel az Európai Unió és Svájc is felkészülhet még egy lazításra 2019-ben (a cselekvésre azonban inkább 2020 márciusában kerülhet sor), ezek a lépések azonban nincsenek beárazva. Nagyobb mozgásra, amely a változó kamatkülönbségből adódik, csak akkor számíthatnánk, ha újabb meglepetésszerű monetáris lazítás történne egy fejlett gazdaságban. Elindult azonban az Európai Központi Bank (EKB) új QE programja, amely alacsonyabb alapkamat és többszintű betéti ráta bevezetésével startolt. Az elemzők kifejezetten megosztottak az EKB komplex intézkedéscsomagjának devizapiaci hatásait illetően, s most még nehéz megmondani, hogy az euró-dollár kurzus hogyan reagál az új fejleményre.
Az EKB bejelentése után 1.07-es EUR/USD szintet jósolt a legtöbb elemző, kihangsúlyozva az új QE program határozatlan végét, ezzel szemben itt a Rabobank elemzője nagyon szellemesen magyarázza el, hogy ez miért nem igaz és hogy meddig marad még felvásárolható kötvény egyáltalán a piacon. A cikk azt is részletezi, hogy miért jelent a többszintű betéti ráta ellensúlyt és miért erősíti az eurót.
“It as if we have all been drinking what the Hitchhikers’ Guide to the Galaxy calls “the best drink in existence”–Pan-Galactic Gargle Blasters–the effects of which are similar “to having your brains smashed out by a slice of lemon wrapped around a large gold brick.” Except in this case it was Pan-Galossian Gargle Blasters we were drinking,” says Michael Every, a strategist at Rabobank. “We got our brain smashed out by a slice of lemon wrapped around a large gold brick as the market started to realise that QE can only run for around 12 months before there is nothing sovereign left to buy. Furthermore, it was revealed that rather than being unanimous, this policy decision was rejected by Germany, France, the Netherlands, Austria, and Estonia.”
A Fed új likviditási programja, amelyben kincstárjegyeket vásárol, a szakértői vélemények szerint szintén nem tekinthető egyelőre piacbefolyásoló flow-nak, mivel az amerikai jegybank tervei szerint a likviditásbővítés endogén marad, és a havi 60 milliárd dolláros vételi erő elméletben nem növeli majd ugyanilyen mértékben a dollárlikviditást. Ez az állítás gyökeresen eltér a korábbi véleménytől, amely a dollár gyengülését vetítette előre, és kis amerikai QE-nek nevezte az intézkedést.
Októberben még dollár gyengülésre számítottak és részletesen értekeztek a problémáról a Nordea elemzői. Mostanra azonban egyrészt az euró és dollárlikviditási változásokat egyben tekintik, másrészt a korábbinál jobban sterilizált Fed beavatkozásra várnak és alaposan megváltozott a véleményük.
Azt, hogy a két likviditási tényező hogyan alakul és hat, még nem tudjuk előre, de egy más témában egységesek az elemzői vélemények. Noha Donald Trump az erős dollárt ellenzi, az ellene indult alkotmányos vádeljárás az elemzők szerint inkább gyengítené az amerikai devizát rövid távon, a beállt bizonytalanság miatt. Az impeachment azonban tisztán politikai folyamat, s egészen addig, amíg valószínűvé nem válik az elnök eltávolítása, nem számít valódi tényezőnek a devizapiacokon. Ha arra szeretnénk spekulálni, hogy utána mi történik, elég, ha ránézünk a Clinton-esetre:
Hasonló a helyzet a most induló választási kampánnyal, amelynek hatásait csak jövőre láthatjuk először.
Alapvetően a Nordea elemzői szerint a globális recesszió kezdete dollár-erősítő, amikor az amerikai gazdaság még tartja magát, de a világ többi része már a problémákkal szembesül. Az összefoglaló ábrájukon még mindig dollár-mosoly negyedben vagyunk.
További részletek a Nordea elemzőitől itt. Ha ennyi faktor nem volt elég, és kíváncsi a 2-10 éves amerikai állampapírpiaci hozamok közötti különbözet előrejelző képességére, akkor ING!
Itt tud feliratkozni, ha szeretne hasonló cikkeket olvasni.
Sokan fordulnak hozzám egyrészt időzítési és gazdasági kérdésekkel, másrészt azzal a kellemetlen tapasztalattal, hogy már nem értik a korábban jól követhető folyamatokat saját iparágukon belül, valami megváltozott. Itt megtalál!
A cikk rövidebb változata a Világgazdaság november 8-i számában jelent meg, a Befektetés rovatban.
