Before the bell…

A kockázatkerülés tovább élénkítette a svájci frank iránti keresletet az elmúlt hetekben, a klasszikus menedékdevizáért már több mint 305,50 forintot adnak a piacon. A folyamat egyelőre megállíthatatlannak tűnik.

Az euró és a svájci frank keresztárfolyama utoljára 2017 júniusában volt ilyen erős, s a frank az egyébként új lokális csúcsokat ostromló dollárral szemben is viszonylag jól tartja magát. Az euróval szemben a keresztárfolyam a piaci konszenzus szerint a mostani 1,08-os szintről decemberre az 1,06-os szintig süllyedhet, de a rendezetlen Brexit veszélye akár 1,03-os szintig erősítheti a svájci menedékdevizát.

Az erősödés okait aligha kell magyarázni:
a strukturális nehézségek Európában a rendezetlen brit kilépés valószínűségének növekedésével karöltve gyengítik az eurót. A globális lassulást is figyelembe véve az Európai Központi Bank (EKB) szeptemberi ülésén nagy valószínűséggel megkezdi a következő monetáris lazítási ciklust.

A svájci jegybank (SNB), hogy megakadályozza a frank erősödését, még 2015 elején, azután, hogy megszüntette a deviza irányított lebegtetését, negatív, 0,75 százalékos kamatszintet vezetett be. A ráta azóta nem változott, de mivel a negatív kamatszint rontja a banki nyereségességet, az SNB bevezetett egy speciális banki betéti kamatszintet. Kamatemelésről nem csak az erős deviza, de az alig létező infláció miatt sem lehet szó: a frissen közölt, volatilis tételektől megtisztított augusztusi maginflációs mutató 0,4 százalékon áll, a nyers adat ennél kicsit alacsonyabb, 0,3 százalékos éves alapú árnövekedési ütemet mutat. A jegybank az idei évre 0,6 százalékos, jövőre pedig 0,7 százalékos drágulási ütemmel számol.

Az SNB továbbra is kifejezetten túlértékeltnek tartja a devizát, az elemzők szerint készen áll arra is, hogy az eddiginél látványosabban avatkozzon be a devizapiacon. A viszonylag ritkán megszólaló svájci döntéshozók egyike, Andréa Maechler augusztus végén egy gazdasági konferencián arra hívta fel a figyelmet, hogy az intervenció és a negatív kamatszint mellett számos más eszköz is rendelkezésre áll a frank gyengítésére, és az SNB továbbra is fel kíván lépni a túlértékelt deviza ellen. Arra a kérdésre, hogy a jegybanki mérlegfőösszeg nem duzzad-e fel túl nagy mértékben az intervenciók és más lépések hatására, Maechler úgy válaszolt, hogy a testület mindig alaposan mérlegeli az előnyöket és a hátrányokat, és megtartja magának a szükséges mozgásteret. Az SNB negyedévente tartott kamatdöntő ülése szeptember 19-én lesz, egy héttel az EKB hasonló eseménye után. Ezzel együtt a piaci szereplők nem tartják valószínűnek, hogy a jegybank túl agresszívan lépne fel, ezért az árfolyam-előrejelzések további erősödést vetítenek előre.

A svájci frank erősödése a magyar folyamatokra immár csekély hatással van. A devizahitelek rendezése után töredékére esett a lakosság frankban jegyzett hiteleinek mennyisége, mostanra már a fél százalékot sem éri el a teljes lakossági hitelállományból. Ebben az adósságfékszabályok is közrejátszanak, melyek szerint 10, illetve 15 százalékos jövedelemarányos törlesztőrészlettel lehet csak devizahitelt felvenni. Ma mindössze egymilliárd forintnyi frankalapú lakáshitelt, 1,7 milliárd forintnyi szabad felhasználású jelzáloghitelt és félmilliárd forintnyi gépjárművásárlási hitelt törlesztenek a háztartások.
Eltér ettől a nem pénzügyi vállalatok belföldi banki hiteleinek devizaaránya, amelyek a teljes állomány 42 százalékát tették ki 2019 februárjában. Itt elsősorban az euróalapú konstrukciók dominálnak, az amerikai dollár és a svájci frank töredékarányt képvisel. A 40 milliárd forint értékű svájcifrank-portfólió eltörpül a több mint 6700 milliárdnyi, forint- és devizahiteleket is tartalmazó teljes állományhoz képest. Azt azonban tudni kell, hogy a devizahiteleket felvevő vállalatok zöme bevételeinek egy részét maga is euróban vagy más devizában szerzi, következésképp az árfolyamkockázat össze sem hasonlítható a korábbi helyzettel.

A cikk a Világgazdaságban jelent meg 2019 szeptember 4-én