A legolcsóbb és legegyszerűbb, ha lebeszéljük a dollárt

Az Egyesült Államokban az elnök és a pénzügyminisztérium jogkörébe tartoznak a devizaintervenciók. Kérdés, hogy sikeres lehet-e hosszú távon egy ilyen akció, és milyen forrásból finanszíroznák? Az biztos, hogy a legolcsóbb és viszonylag kevés konfliktussal járó megoldás beszélni a lehetőségről. A verbális beavatkozás egyetlen veszélye, hogy a hitelességet hosszú távon rontja, de amíg ezt Donald Trump teszi, addig ettől nem kell tartanunk 🙂

https://www.businessinsider.com/trump-us-dollar-intervention-macquarie-2018-8

Az amerikai elnök néhány hete új frontot nyitott, és devizapiaci manipulációval vádolja az Európai Uniót és Kínát. Múlt heti internetes kommunikációjában figyelmeztetett, hogy egy személyben is joga és lehetősége van arra, hogy befolyásolja a dollár árfolyamát. A szakértők most konkrétumokra várnak az amerikai pénzügyminisztériumtól, mert az elméleti lehetőség valóban fennáll.

Az Amerikai Egyesült Államok utoljára 2011-ben erősítette dollárvásárlásokkal fizetőeszközét a jen ellenében, amikor egy katasztrofális méretű földrengés után Japánban a vállalatok tőkeátcsoportosításba kezdtek. A japán befektetők az újjáépítésre hazavitték a pénzeszközöket, és dollárjukat jenre váltották. Ekkor a pénzügyminisztérium célszerve (a Treasury) ellenintézkedésként dollárt vásárolt, hogy a hirtelen és túlzott leértékelődést elkerüljék.

A jelen helyzetben az intervenció épp fordítva történne, adnák a dollárt, és azokat a devizákat vásárolnák, amelyeket az amerikai vélemény szerint mesterségesen gyengítenek kereskedelmi előnyök elérése céljából. Utoljára 2000-ben történt ilyen tranzakció. A 2018-as márciusi G20-as megállapodást, amelyben a felek megígérték, hogy tartózkodni fognak devizájuk gyengítésétől, az Egyesült Államok is aláírta ugyan, de a kísértés nagy. Donald Trump jól ismeri a szabályt, amely felhatalmazást ad a közvetlen beavatkozásra az elnöknek és a pénzügyminisztériumnak – az 1934-es Gold Act alapján –, hogy arannyal és devizával stabilizálja a dollár értékét.

Source: ING Think

Az Egyesült Államok a 42 milliárd dollárra tehető devizatartalékát 60 százalékban euróban és 40 százalékban japán jenben tartja, fele-fele arányban megosztva a Treasury ESF alapja és a Federal Reserve SOMA portfóliója között. Ez azt a célt szolgálja, hogy ha a Treasury a beavatkozás mellett dönt, az ESF és SOMA alapokban pontosan ugyanolyan tranzakciók történjenek. A helyzet mégsem ilyen egyszerű, mert ha eurót és jent kíván vásárolni a hatóság, akkor a szükséges dollárt elő kell teremteni. Ehhez kongresszusi egyetértés szükséges, mert enélkül a pénzügyminisztérium nem bocsáthat ki államkötvényt speciális célra. Az ING elemzői áttekintették ennek az esélyeit, és úgy látják, hogy csak az elméleti lehetőség adott, a kongresszusi folyamatban elakadhat az ügy.

A gyakorlati siker azért is erősen kétséges, mivel – ahogy az ING is rávilágít – a normálisan magasnak látszó amerikai devizatartalék a GDP arányában eltörpül, és mindössze a bruttó nemzeti össztermék 0,2 százalékát teszi ki. A számítások szerint legalább 400 milliárd dollár értékű újabb tartalék kellene a biztonságos megvalósításhoz, ez pedig nem látszik kivitelezhetőnek az USA eladósodottsága és költségvetési helyzete mellett.

Source: ING Think

Még mindig zajlik az az amerikai pénzügyminisztériumi vizsgálat, amely megállapítja majd, hogy történt-e devizamanipuláció. A következő jelentés közzététele október közepén esedékes, ezért az ING elemzői szerint őszre várható a döntés a dollárintervencióval kapcsolatban. Az Európai Központi Bank (EKB) még sosem avatkozott be közvetlenül a devizapiacokba, és a kínai jegybank is már öt éve tartózkodik ennek az eszköznek a használatától, ezért nehéz lesz közvetlen bizonyítékokat felmutatni.

A szakértői vélemények szerint az EKB nyári döntéseitől is függ, hogy csaknem húsz év után ad-e el dollárt az amerikai pénzügyminisztérium, de az feltételezhető, hogy csak rövid távú hatás érhető el egy ilyen lépéssel. A CIBC véleménye szerint az egyetlen tartós hatást akkor érhetnék el, ha a Fednél tartott SOMA portfólió csökkentésével avatkozna be az amerikai fél, de erre nagyon kevés esélyt lát.

A kilencvenes években gyakran használt eszköz volt az intervenció. Véleményem szerint a mai FX forgalom mellett még a US Treasury is csak vizet hordana vödörrel az Amazonasba, a nyíltpiaci beavatkozásokra a QE programok sora után középtávon talán már immunis is a piac. Az azonban világos, hogy egy intervencióval és annak kommunikációjával nyílt devizaháború indulna el.

Ha Önnek szüksége van rövid, célratörő értelmezésre hasonló témákban, várom megkeresését. Egyéb pénzügyi tanácsadás témában elérhető vagyok akár a Linkedin-en akár az alábbi e-mail címen: kissmonika31@gmail.com

Ez a cikk eredeti változatában a Világgazdaság július 12-i számában jelent meg.

https://www.vg.hu/cimke/dollar/

Forrás: https://think.ing.com/articles/fx-intervention-does-president-trump-have-the-means-motive-and-opportunity/?utm_campaign=July-08_fx-intervention-does-president-trump-have-the-means-motive-and-opportunity&utm_medium=email&utm_source=emailing_article

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük