Korábban itt már írtam a svájci frankról, június 13-án a szokásosnál nagyobb érdeklődés övezi majd az SNB következő ülését. A határidős ügyletek árazásai szerint a svájci jegybank a közeljövőben tovább csökkentheti a jelenlegi -0,75 százalékos alapkamatot. Én erre nem alapoznék sem stratégiát, az EUR/CHF devizapárból azonban tény, hogy az euró most a törékenyebb, a kilátásai inkább homályosak. Negyedik próbálkozásra sikerült átvinni az 1,12-es pszichológiai szintet a devizapár kereskedésében, persze itt is a kereskedelmi háborús mantra dominálja a mozgásokat.
De azért játsszunk el a gondolattal, mert hetvenes években volt, hogy évi 40 százalékot fizettek a devizakülföldiek, hogy svájci frankban tarthassák vagyonukat! Erről már 15 éve is Paul Meggyesit olvastam, a JPM szakemberét:
Persze ne keverjünk össze egy politikai alapokon álló kereskedelmi konfliktust a Breton Woods-i rendszer összeomlásával, hisz ez az extrém elzárkózás Svájc részéről 1970-ben indult, amikor a fixált árfolyamrendszer megszűnt. Akkor is a frank túlzott erősödésétől kellett tartani, ami be is következett. (1973 és 78 között nominálisan 62%-ot! ) Bár könnyen elfelejtjük, de 2000 május 1-jéig 40%-os kötelező aranyfedezeti arányt írt elő a törvény a svájci frankra.
Az első ötlet ezért az volt, hogy a nem devizabelföldiek betéteire 100%-os tartalékrátát kell képezni (azaz csak nézhetjük a csokit a szekrényben, de nem nyúlhatunk hozzá), de ez ötlet ugyanolyan gyorsan elbukott mint, hogy tilos legyen a külföldieknek kamatot fizetni. Lássuk be, mégiscsak a hetvenes években vagyunk.
Ezután kezdődött a büntetőkamat felkurblizása, 1978 februárjára már negyedévenként 10 százalék volt ennek mértéke, írja Meggyesi. A kezdeti zavaros időszak után a nemzetközi pénzpiac is kezdett megnyugodni és a jegybank is átállt egy nem kevésbé ellentmondásos monetáris keretrendszerre és explicit árfolyamcélt jelölt ki. Ennek persze véget nem érő intervenció, pénznyomtatás és infláció lett a vége, de ez most nem érdekes a mi történetünk szempontjából, bár minden érdeklődőnek javaslom elolvasni ezt a cikket.
Arra azonban jó ez a történelmi példa, hogy fellazítja a gondolkodásunkat, sok évtized monetáris lazítása és eszközáremelkedése után nehezen tudjuk elképzelni a kétszintű betéti rendszert vagy az irányadó negatív ráták további csökkentését. Pedig lehet, hogy ha egy recesszió felé sodródunk, akkor a svájci jegybank tényleg lép és ezzel párhuzamosan egy-két negyedév múlva mind a Fed, mind az EKB új keretrendszert szab majd meg. Olyan elemekkel, amelyek most nem szerepelnek a kánonban.
További friss olvasnivaló a témában:
https://www.afr.com/news/world/europe/the-world-s-lowest-interest-rate-could-be-going-even-lower-20190604-p51u9o
https://www.kitco.com/news/2019-06-03/Swiss-franc-races-to-two-year-highs-vs-euro-as-trade-concerns-rise.html
